Majdnem 4 hónapos


Alíz két nap múlva lesz hófordulós, azaz 4 hónapos “szülinapját” fogjuk ünnepelni.

Eddig minden nap készültem rá, hogy a szülés óta eltelt 17 hétben pótoljam a naplót, de eleinte azért tologattam, mert még a korábbiakat (napokat, heteket visszamenőleg) be lehetett volna pótolni, aztán később már azért, mert még mindig azzal áltattam magam, hogy valamelyik éjjel bepótlom sorra az összeset. Nahát ez eddig tolódott, és inkább folytatom onnan, ahonnan tudom, vagyis a mai naptól.

Az is igaz, hogy abban sem voltam biztos, hogy milyen formája legyen a babanaplónak, hiszen naponta vezetjük (hagyományosan papíron és tollal, holott az iphone remek notepadje is mindig készen áll), hogy mikor mennyit szopizott, mennyit fejtem, és néha van 1-2 ‘történelmi’ bejegyzés is, mint pl. “ma volt az első hangos nevetése” vagy “ma voltunk az első oltáson” stb.

A legjobb, ha úgy írom be a baba történéseket, ahogy jönnek, ha sikerül naponta, ami a cél, akkor napi babanapló-babanapoló lesz (erre a ‘rémremek’ szóviccre beugrott a kancsalító Gálvölgyi butik-butik Zenebutik paródiája), ha nem, akkor babahetelő, vagy ilyesmi.

___________________

Szóval két nap már csak a 4 hónapos nagy fordulóig. Hogy is állunk?

Alíz a baby björn hordozóban Attussal
Mióta Alíz ekcémás, fokozatosan borult a korábbi napirendünk, kevesebbet alszik (le van zoknikesztyűzve mindkét agyonvakart-dörzsölt kis keze és most már nem tud cumizni szegénykém, ami nagyon fáj a szívemnek), pontosabban nem alussza át az éjszakákat, viszont nappal talán többet szunyál éppen ezért. Visszatértünk a hajnali 2-3 órás etetésekre, így elég keveset alszom én is mostanában, de így legalább kevesebbet vakarózik Alíz.

Ma hajnali 2:22-kor kelt (fantasztikus izgalommal várta a jobb cicit, amiben mindig jóval több van mint a balban – rúgkapált, óriási vigyor, teljes mambódzsambó és trópusi madárház füttyök), aztán fél óra múlva kinyúltunk egymás mellett és rövid alvás után…

…4:55-kor jött a következő ébredés. Itt a tejben moderáltabb bal cici általában húsz perc figyelmet kap Alíztól, de most valamiért nagyon hosszas egy órás nyiminyammogás lett belőle, akárhányszor ki akartam óvatoskodni a szájából, azonnal heves, mondhatni felháborodott szopizásba kezdett. Egy ideig, aztán jött a belassulás a taktusok közti hosszú szünetekkel, amiben Alíz mesterfokot ért el. Na a végén jött aztán a teljes tejkóma.

6-kor gyorsan lecsatlakoztam és megmelegítettem neki az előző este lefejt 9oml anyatejet (igen, odaadjuk neki azt is, amit lefejünk – miért írok többesszámban??? – mert még így sincs elég tej, kombóban kap tápot – Cow & Gate tápot – és anyatejet), és bekészítettem a két fejőgépet (duplán fejek lassan 6 hete már, de jelentős tejvolumen-változást sajnos nem észleltem).

Mire megjelentem a kisszobában megint, addigra már Alíz is visszatért a Milky Way tejkóma útról, nyitott-hunyorgó szemekkel, frissen várta, hogy akkor ‘rendesen’ megkapja az adagját. Hát ezután a hajnali két szopizás után indulhatott a nap:

a jelenlegi napirendünk kb így néz ki, ezt követően

Peluscsere – váltottunk Pampers aktívra a Pampers super dry-ról, mivel rengeteget légszalad és légvakarózik a lábaival – aztán,

Teljes testes kenegetés: a kis ekcémás foltokra dupla-tripla adaggal (most már Double Base-ről a jóval sűrűbb és jobb Oilatum krémre váltottunk, és továbbra is maradt az újabb kísérlet a hidrokortizonnal – csúnyább foltok a térdhajlatában vannak és most az arcán, a szteroidos krém lenyomta a nagyon csúnya ekcémás fülecskét és a kezeit).

A pelusozó feletti, korábbi mérhetetlenül izgalmas Wimmer Ferguson forgócska már egyáltalán nem köti le (ez inkább az első 2 hónapban volt megasláger), sokkal inkább vizslatja a pelusozó összes többi elemét, a pelucszacskót, a krémeket, a szoba egyéb látható részleteit, és persze a zokniba bugyolált kis mancsocskáit, amit már 2 hét óta nem tehet a magáévá, amúgy istenigazán. :(

Etetés üvegből – peluscsere után jön a lefejt tejecske (szigorúan a hónaljam alá kell bepakolnom a jobb karját, mert különben ekcémás kalimpálás van, és nem lehet nyugodtan etetni – bár az is igaz, hogy reggelente még nyugodtabb, szedáltabb baba, mint a nap folyamán), aztán büfiztetés és ágyratevés, ill. én lopok ilyenkor 5 percet (gyorsan készítek magamnak egy gyümölcsbombás zabkását vagy hasonló tej és tojásmentes reggelit, meg végre eljutok a wc-re is – a szülés óta szinte minden vécézés magánéleti programmá lépett elő, nagyobb súlyt nyert, mivel a magamra fordítható napi 1 órából számítódik le, hmm). Aztán jön…

az Altatás …a nappali altatás első fejezete – kb. egy hete a nagy ágyon altatjuk (amit korábban mi használtunk), és nem a saját kiságyában, mivel az ablak melletti franciaágyról látja a ház mögötti fákat, ahogy ringatóznak a szélben (két hatalmas fenyő és egy öreg diófa látszik át a ház mögötti szomszéd kertjéből – no meg mókusok, és egy sor Oriza Triznyák)

Alíz és a Fák – eleinte sikongatva, gurgulázva beszél nekik, lelkesen üdvözli egyesével a leveleket, aztán szép lassan elcsendesedik. Közben én elkezdek fejni és amikor már nyafisabb lesz, akkor a nappali altatódalokat is elkezdem énekelni, ill. egyik kézzel a két fejőgépet fogom, a másikkal meg az ő kezét, lábát egyengetem, mert rájön a vakarózási inger és akkor nehezebben alszik el. (Nappali altatódalként most a Békén szusszan, A nap nyugodni tér, A nap leszáll és az Old Black Joe ja meg a Summertime és végső esetben a Hinta palinta fut) (éjjel nemzetközi altatódal gyűjteményt hallgatunk, köztük a legaltatósabb az azeri és a török)

Alvás – reggel 7 és 8 között alszik általában, aztán

Reggeli torna & játék – 8 és 9 között néhány hete már fordulósat játszunk, gyakorlunk egy kicsit fordulgatni, kúszni, vagy csak nézegetjük a magasba emelt lábainkat (picit tornázom mellette az ágyon, és nagyon érdeklődve nézi, miket lehet anyu lábaival csinálni).

Ismétlődik a program

Etetés  – délelőtt 9 felé már a 3. napi kajaadag jön (most épp nem volt egy teljes adag anyatej a reggeli fejés után, csak 6o ml, úgyhogy tápot kapott – 12oml), megint peluscsere, megint kenegetés és megint játék, aminek része az is, hogy ilyenkor is eszem valamit és azt is imádja nézni (a kanalat, a tálat, a kajákat, minden mozzanatát). Aztán 1o felé most aludt majdnem délig. Szuper! Most ébredt, megyek is.

… közben este tíz lett, megpróbálom felidézni a napközbeni menetet.

Szóval délben kajcsiztunk egyet: 1ooml anyatejci és bal mell. Peluscsekkolás, ekcémás bőrápolás tetőtől talpig, aztán a szokásos altatás helyett most útra keltünk.

Nem várom meg, amíg elálmosodik, mert ma megnéztünk egy babazene órát (a Barnwell road-on levő könyvtári rhymetime-ra mentünk el és nagyon klassz volt, kb. 18 baba-mama, kb. 15 dalocska bábukkal, csörgőkkel, és még ajándék könyveket is kaptunk!) Ez kb. 1 órás séta oda (a babakocsi összekészítésével együtt, mert a tényleges séta csak kb. félóra), szép nyugodt, tempós séta, közben podcastokat is tudok hallgatni, viszont visszafelé egy 25 perces loholás, amiből kb. húsz perc sírás és kajakövetelés. Bizony jogosan, mert du 3 helyett csak kb. fél 4 felé tudtam megetetni (ott kellett volna maradni a könyvtárban és nem hazahúzni mint a veszett vadliba).

Cserében viszont fél 4 és negyed 6 között szinte folyamatos evés van: jobb cici, aztán táp, aztán bal cici hosszan, és hirtelen bealszik. Két percig mélyalvás, aztán felsír és húsz perces megahiszti jön, amiről közben kiderül, hogy a púzok bántják (én közben fejek és próbálom altatni csitítani, de nem jön össze.

Húsz perc után úgy döntök, hogy ebből már nem lesz alvás, elmegyünk gyorsan kaját vásárolni az ASDA-ba, és Alíz megkönnyebbül (holott tegnap ilyenkor 2 órát aludt, na mindegy, most kimaradt egy teljes alvás). A boltban végig lefoglalja a kesztyűs keze, azt szopogatja, nézelődik, én meg agyonpakolok egy bevásárló kosarat (tele most kirpóbálandó tej- és tojásmentes termékekkel, szójás mindenfélékkel – hátha ettől csökken v. megszűnik az ekcémás tünetegyüttes). Közben Attus is megérkezik munkából és elénk jön a boltba.

Félhétkor esti etetés (féladag), aztán

Fürcsi (közegyezményes házi terminus szerint ‘Pancsifürcsi’) – ez villámgyors, mivel az ekcémás kis bőre nem ázhat a kemény angol vízben.

Fürdetés után megint kenegetés (ezt már nehezen viseli, éhes is, nyűgös is), és jó, hogy ketten vagyunk rá (jár a lába egyfolytában, vakarná a talpával a térdhajlatát, ezért ott kezdődik, hogy a két lábára ‘combfix’ kerül a kenegetés idejére, aztán a két keze jön – gyors kenés és bekesztyűzés, aztán a teste többi része fejtől lábig, aztán pelus, tunika/ body és overál.

Fürcsi után folytatjuk az esti etetést – a 2. felvonás már elsötétített szobában van, mi is csak suttogunk egymással, a büfiztetést megnyújtjuk, és kb. 8-negyed 9 felé jön a ringatásos altatás, amin mindhárman a kisszobában vagyunk (mostanában Attus ringat, szól a laptopon a lullaby playlist, én meg relax nyújtok az ágyon, és próbálom a hátamba-derekamba-karomba állt görcsöket kinyújtani). Kb negyedóra múlva már el is alszik (egy nagy sóhajtás mindig jelzi, hogy most átadta magát az álomnak), és kb. 10-11 felé ébred mégegyszer. Ma éppen tízkor.

Ilyenkor Atta-apa etet cucliból, én meg fejek, megiszom a malátasöröm, és leeresztek, aztán jó esetben 11 felé már alszom is, készen a hajnali 2-3 órás menetre.

Alíz, annyira örülünk neked. Olyan hihetetlen, hogy te vagy a mi kis magzatunk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s