Oltáson voltunk


Ma oltáson voltunk, már előre utáltam, pedig az első (8 hetes) oltás után a 12. hetit már minimális nyikkanással tűrte Alíz. Hálistennek Attus megint szabit vett ki, így azért jelentősen könnyebb volt túlesni a hármas oltás utolsó felvonásán.

Ma ugyanaz a néni adta be neki az oltásokat, mint a múltkor, de hálistennek Alíz nem ismerte meg, ezért a legbájosabb kitörő, hangos lelkesedésével fogadta – hogy cserébe 3 jó nagy szurit kapjon a combjaiba. És hát jól sírtunk megint, mint az első oltáson. De aztán 2 perc múlva már nem sírt, és inkább az álmosságtól nyüszizett (már jó fél órája aludnia kellett volna szegénynek).

Itt egy kép a harci sebekről (meg az ekcémakesztyűs mancsokról…):
Oltás után - három szuri, két husi combocska
Remélem, nemsokára már ezeket egyszerűen egy felszívódó ragtapaszra tett anyaggal oldják meg (ahogy Attus is mondta, hogy szerinte így lesz – végül is cukorbetegeknél is fejlesztettek valami ilyesmit már emlékeim szerint). Minden invazív technikát elküldenék melegebb éghajlatra (persze tudom, hogy nagy mázlink van, hogy egyáltalán oda születtünk, ahol természetes, elvárt és kötelező ingyen oltást kapni, szóval leginkább tisztelettel befogom a szám, de azért mégis halkan morgok, hogy ne bántsanak több ártatlan és tökéletesen bizalomteli babácskát brutál injekciókkal).

Annyira sajnáltam szegényt, hogy ezt kapta a gyönyörű bizalomteli mosolyáért cserébe. :(

A jó hír, hogy most aztán egy éves koráig már nem kell oltásra járni a York Street Medical Practice-be. Elég is volt ebből az induló hármas szériából.

És az is jó, hogy nem lázasodott be (az első kettő oltás után sem és most sem).

Egyéb történések:
Egyre inkább úgy tűnik, hogy Alíz kezdi tudatosabban használni a hisztit valami elérésére… no meglátjuk még, hogy alakul ez kislány, mert azért nem szeretnék a gyeplő végén rándulni. Nem szereti már az egyre kisebb mózeskosaras babakocsi megoldást, mert alig lát belőle valamit, viszont a következő babakocsi ülés meg a 6. hónaptól van, az meg még odébb van 2 hónappal. Bébihordozónk van, de nem tudom, mennyire lesz megoldás… szeret benne bambulászni (aludni nem), hát megerősödöm, aztán hordozom – a tenyeremen. Ma 11 és 12 között voltunk a kisparkban, én az avarban gázoltam, és énekeltem, Alíz meg pici fáradt éneklős nyöszörgés után bealudt. Mindeközben Atta apa elkészítte a cukkinit, répát és (bolt után) a csirkemellfalatokat is!

Ma egész nap az Elmo dala volt a sláger, azt dudorásztuk egyfolytában (a tegnapi szülinapi ünneplés folyományaként). A legviccessebb, hogy ott is lálálálá van, ahol az ember valami dalszöveget várna. :)
Elmo’s Song

Oltás után volt rohanás a központi könyvtár babazene programjára – az utolsó 4 soros goodbye dalocskát csíptük el, plusz ráadásul kiderült, hogy a nagy rohanásban (doki, gyógyszertár) elfelejtettem betenni steril cuclisüveget és cow & gate tápot – úgyhogy rohanhattunk haza.
Volt macerás karácsonyi ajándék vásárlás 1. kör – helyette sikeres vásárlás Alíznak (még egy tiszta pamut hálózsák, még egy téli overál a bébihordozóhoz) és nekem egy sapka az elveszett kedvenc satyó helyett (ugyanilyen sapkát eddig már hármat vesztettem el…)
A sok tévésorozat után most felfedeztem minden kismamák nagy örömforrását, más mamák blogjait. Falom őket, mint a legjobb meseregényeket. Ma egy cambridge-i blogot is megnézegetek: About a Boy címmel.

És most fejés.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s