Látogatóban Benedeknél

Ma meglátogattuk Benedeket és mamáját, Vikit. Elméletben itt Cambridge-ben próbáltunk volna egy picit együtt énekelni (lásd ringató, babazene, stb.), de aztán sok éneklés nem lett, a két pici csendespihit igényelt.

Benedek picivel idősebb mint Alíz és már tud oldalra, hasra fordulni, és ami a legfontosabb, bűbájosan vigyorogni lányokra (ide most némi túlzással magamat is beleszámolom) – Alíz értékelte, és ő is megeresztett néhány nagyvigyort. Szociális baba pillanatok száma, úgyismint egymásra vigyorgás, nézés 2xfél perc, a többi szundi, evés, nyűgösködés, peluscsere. Szociális mama pillanatok száma kb. 175 perc (!!) – nagyon jól esett. Pláne, hogy itt Cambridge-ben nincsenek velünk az otthoni családtagok, barátok.

Alíznak rendkívül tetszett egy hangfal (fekete-fehér magas kontrasztú szép darab, belátom, na de mégis). Érdekes módon jobban megfogta mint bármelyik játék, vagy épp a szuper betűs-számos tarkaszőnyeg, ami szivacsos mozaikokból áll, és már fenem is rá a fogam.
Benedek (már hason) és Alíz (még háton) a varázsszőnyegen:
Benedek és Alíz játszanak a betűs szőnyegen

Pont azt beszéltük Vikivel (Benedek mamájával), hogy mennyivel jobb a kúszás-mászásra, földön játszásra egy ilyen játékszőnyeg, mint egy szőnyeg-szőnyeg, ami szöszöl, és az atkákat is vonzza és még letörölni sem lehet rendesen. Márpedig a fognövéses sok nyáleregetés meg felböfizés meg úgy egyáltalán a babás mancsingolás szereti a letörölhető felületeket.

Előre kellett hozni az esti fürcsit is félórával mert nagyon állt a bál már, teljesen készen volt Alíz. Este 6 felé jöttek a vad pattogós púzok, amitől púzonként sírni kezd, lecsatlakozik a ciciről, és reménytelenül elő kell vennem a tápos cuclit. Elővettem, Alíz jóllakott, aztán anya is megebéd-vacsorázott és eközben Alíz végignézte lelkesen a vacsorára készült cukkini és répakarikák eltűntetését (meg néha megmutattam, hogy a répa a nyelvemen van, és még mindig ott van, és most eltűnt – azt a hihetetlen kéz- és lábcsapkodást és csodálkozó hörgést – mintha Rodolfo lennék!).
Aztán aktívan a szemét dörgölte, aztán megjött apa, aztán utálta (vagy inkább úúútálta) a fürdetést-kenegetést, majd idegborzoló bömbicséléssel díjazta az etetés utolsó néhány mililiternyi tápját, és persze a böfiztetést (ez utóbbiakat már az édesapjával, aki hősiesen helytállt a nagy sok sírásban is). Ezek az intenzív utálkozások egy pillanat alatt elrontják az egyébként is fáradt szülők egymás felé tartalékolt türelmét, és ezért is olyan jó, hogy ilyen alig alig van – köszönjük pindúr. De aztán általában továbbmegy a viharfelhő. És végre este van, nyugi, eperfa bólingat, a billentyűzet meg nagyot koppan.

Már csak azt remélem, hogy az esti cambridge-i tűzijáték, ami elég hangosan behallatszik, nem fogja felpattintani Alíz szemeit. Hmm, most már nem is hallom.

Egyébiránt az oltás után

Alíz ugyan lázas nem lett a tegnapi oltástól, de kicsit borult a szopi-szundi ritmusa, és egy induri pindurit nyűgösebb volt a szokásosnál (de ezt lehet, hogy csak én olvasom bele, és csak a normális széllelbélelt problémák jelentkeztek). Leginkább pl. kihagyta a 9 órás utáni déli kajálást, nyammogott picit a ciciből, de aztán inkább elaludt rajta. Helyette fél 2 és negyed 3 között lenyomott egy másfél adagnyi kaját, aztán aludt a babakocsiban 2 órát, mint a bunda (max 1-1.5 óra után már fent szokott lenni, nézelődik, érdeklődik).

És ma még ezt a cambridge-i apuka blogot kezdtem el olvasni Victor apuka ajánlására: About a Boy, Year 1

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s