Alízzal olvasunk


Alízzal egyre többet lehet olvasni. Mindig eltöprengek azon, hogy vajon az ő felnőttkorában, hogy alakul majd a digitális olvasók, papírkönyvek stb. világa – egy biztos, szeretni fog olvasni. Az eddigi baba könyvtárunk gerincét két könyvecske jelentette, egy fekete fehér puha oldalas könyv babával-mamával-papával meg egy pici tükörrel, és egy Vuk nagyitól kapott úszókönyv tele állatokkal (és anyának köszönhetően éktelen állathangokkal). Aztán hirtelen lett még néhány más keményoldalas könyvünk, amit mint kezdő kismama-baba páros kaptunk Camrbidge-től. Aztán tegnap, hirtelen minőségi ugrással, egy magazin közepén találtuk magunkat: a családi kedvenc Wired magazint olvastuk.

Az úgy volt, hogy elindultunk a könyvesboltba, ami a mai napig az egyik kedvenc hétvégi program – kb. 25 perc séta tőlünk, és Alíz elnézelődött apán a hordozóban. Átverekedtük magunkat a tömegen, merthogy megkezdődött a karácsonyi szezon, és így főbb gyalogos részeken 5-6-os tömött oszlopokban haladnak a sorok a járdán. Hétvégente eddig is nagy roham volt Cambridge-ben, vagyis inkább szombatonként, mivel vasárnap csak 5-ig vannak nyitva a boltok (még a nagy áruházak, szupermarketek is rendeletileg 5-kor zárnak). Rövid megfigyelésünk szerint főleg az olcsó ruhákkal teli Primark áruház gerjeszt ilyenkor magnetikus erőt egész Cambridgeshire megyében (amit magunk közt csak a Primónak hívunk, annyira tele van az egész bolt lépten-nyomon a földön fetrengő levert ruhákkal… no nem mintha én nem vettem volna ott már néhány ruhát, többek közt olcsó kis baba body-kat…). Szóval most már érezhető a sűrűsödés. Sokan voltak a könyvesboltban is.

Azért így is sikerült helyet találni még a Waterstone’s könyvesbolt barátságos kávézójában (2nd View névvel nyílt újra néhány hónapja, miután a bénácska Costa kávézó szerencsére innen kivonult). Így Alíz némi bolti szundika után, beleolvasott élete első Wired magazin cikkeibe, többek közt a Wolfram Alpha speciális keresőmotorról is olvastunk (nézegettünk) okosságokat.
Wired magazint olvasunk
Minden érdekesebb oldalt lestipi-stopizott a kesztyűs mancsával, ezeket kb. 2-3 másodpercig is olvastuk. A kevésbé érdekeseknél meg sem mozdult, ezeket már 1s alatt lefotóztuk, elolvastuk és gyorsan elfelejtettük (nekem a két órás éjszakai alvás után nagy kísértés volt ott a jó kis melegben elaludni, de aztán inkább mégsem).

Hamarosan beiratkozunk a könyvtárba is, ahol eddig is megfordultunk már, de csak (ingyenes) babazene órákon (félórákon) jártunk, leginkább a központi könyvtárban, amit okosan a Cambridge-i Grand Arcade pláza közepében helyeztek el. Alíz minden egyes babazene óra után kap majd egy matricát, asszem kismedvét, és gyűjtögethetjük a könyvmoly albumába – sosem lehet elég korán kezdeni. És akkor aztán mindenféle keményoldalas könyvet kiolvasunk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s