Alíz beteg – a baba picit megfázott

A négyhónapos kis Alíz baba első nátháját éli meg, mi pedig először tanuljuk, hogy mit kell tenni, ha egy pici baba náthás.

Itt még makk egészséges és sétálunk a ragyogó de már hűvös Cambridge Coldham’s Common legelőn és sportpályán (tényleg legelő, tehenek is vannak, meg focisták is)

Alíz és Attus Cambridge Coldham's Common

Nem vészes a helyzet egyelőre: egyszerre szörcsög és dugul az orra, és szárazon köhécsel (mint aki csak illedelmességből köhintget, hálistennek nem mély köhögése van), láza nincs, az étvágya jó, nagyjából annyit is alszik mint eddig (az alvásmennyiség inkább az ekcémának köszönhetően lett kurtább és felszínesebb, ezen a nátha már nem faragott tovább).
(A posztot persze 2, ja nem már 3 napja kezdtem el, szóval 3 nap telt el a betegséggel eddig).
Nem csoda, hogy megfázott: a gyönyörű indián nyár után beköszöntött a csípős, friss, hideg de enyhén őszies tél Cambridge-ben, és a kis szervezetének még át kell állni a hidegebb levegőre.

Vasárnap kezdődött, akkor még csak nyűgösebb volt, és mintha egyet kettőt köhintett is volna már. Hétfőre már határozott köhögéssé erősödött, és közben az orra is megtelt mucussal (valamiért szeretem a ‘takony’ latin-angol verzióját, jobb mucusozni, mint taknyozni).
Betegség 1. napja – hétfőn egész nap bent dekkoltunk, sajnos a rhymetime-babazene órára sem tudtunk elmenni, nem akartam a hidegben túráztatni, ill. még 18 baba közé vinni nyűgösen, betegen. Mivel láza nem volt Alíznak és általában véve jól evett, nem aggódtam. Napközben összeolvastam a neten, hogy mit kell tudni az enyhe nátháról, ha egy kisbaba megfázik, és nem is mentünk el orvoshoz sem (egyébként is az orvoshoz minden reggel fél 9 és 9 között kell bejelentkezni telefonon, aztán adnak aznapra valamikorra egy időpontot, amikor ténylegesen menni kell, és azon a reggeli félórán már túl voltunk).
A legjobb tanácsnak az bizonyult, hogy szoptassam minél gyakrabban, úgyhogy hétfőn 8-9 szopi volt, amiket engedtem hosszúra nyúlni, átlagosan olyan 35-45 perces szoptatások voltak.
Az is tetszett volna, hogy üljünk be a fürdőszobába, amit előzetesen meleg gőzzel telítek meg, de mivel Alíz ekcémájának nem kedvez a meleg, sőt, ezt inkább kihagytam (pedig jó lett volna az orrdugulás ellen).
Alig vártam, hogy Attus hazaérjen és gyorsan elmehessek a közeli gyógyszertárba beszerezni az alapkellékeket, akkor még azt gondoltam, hogy leginkább egy kézi orrpumpára lesz szükségünk (ameddig lehet nem használunk orrszívó porszívót, de hogy meddig tudjuk megúszni, az jó kérdés). Persze nem tudom, hogy van angolul, hogy orrszívó pumpa, körülírom, aztán később kiderül, hogy kb. nazális duguláshárítóként forgalmazzák. Na jó, azért a nasal decongester jobban hangzik…
Este 6 után meg is jött Attus, én pedig felpattantam, és usgyi a gyógyszertár (tőlünk kb. 15 perc sietve). Ahogy loholtam, eszembe jutott, hogy hiszen az ASDA-ban (‘olcsóbb mint a Tesco szupermarket’) is van egy gyógyszer részleg, hátha van orrpumpájuk. Közölték, hogy nem tartják, aztán meg utánam szaladt a lány, hogy 1 db még van, bár nem szoktak tartani. Boldogan fizetni is akartam érte, de a bankkártyát nem fogadta el a rendszer. Elmentem az ATM-hez, hogy akkor pénzt vegyek fel. Az sem sikerült, hmm. Gondoltam, valami kis egyszeri üzemzavar. Hazarohantam készpénzért – Attila közben a babának bemutatózott, remekül elvoltak – aztán vissza a pumpáért (mennyi bizodalmam volt még ebben a kis pumpában…). Na gyorsan be is vásároltam még, ami kell: köhögés elleni, orrdugulás elleni bébi cuccok, kaja, stb. És láttam, hogy este 7-re a fürdetésre még épp be fogok esni, nincs semmi veszve.
7-kor Attus azzal fogadott, hogy pssszt, a baba már elaludt.
Hát akkor kihagyjuk ma a fürcsit.
OK.

Este tízkor ébredt, kajcsizott, bespray-ztük az orrocskáját, kapott almaízű köhögéscsillapítót, anyatejcit, tápot, és aztán éjfélkor dreamfeedinget, hajnali -kor pedig ébredt, hogy hol az anya-kaja. Innen indult a betegség 2. napja, kedd.

Betegség 2. napja – na erre most hirtelen nem is emlékszem, annyira koki vagyok a 1.5 – 2 órás alvástól, ill. a köztes bebólintásoktól.
Ja igen, mivel kedd, ezért az eredeti program az lett volna, hogy megyünk mérésre (nem is tudom, mikor mérettük utoljára Alízt – gyorsan utánakerestem a levelek közt: október 7-én volt 6 kg, most a sima mérlegre állva olyan 7-7.5kg lehet, de lehet, hogy már inkább 8kg felé tendál… nem tudom, de leszakad a karom, vállam sokszor). :)
Na a lényeg, hogy a mérést inkább kihagytam, mert nem akartam meztelenre vetkőztetni betegen egy angolosan nem túl agyonfűtött helyen (egyébként a hozzánk közel eső területi mérés egy templomban, a Christ Church-ben van, itt van az NHS – National Helath Service – mérőállomása).
Helyette megint az kecsegtetett, hogy egész nap bezárva legyünk, ami még kialvatlanul is nagyon idegőrlő tud lenni – a mamák tudják mire gondolok. Mivel Alíz nagyon jól reagált a köhögős meg az orrkidugítós szerre is, alig volt köhécselése, és az orra is sokkal tisztább volt, megkockáztattam egy jól bebugyolált babakocsis sétát (egyébként is alig fér már el a babakocsiban, ami elvileg 6 hónapos koráig lett tervezve – de az alvózsákkal még kevesebb a hely, ki vagyunk centizve, lassan milizve rendesen). Elmentünk a boltba (ott kiszabadítottam egy kicsit a sok réteg alól és gyorsan el is szundikált), szépen összeválogattam az aznapi vásárlást (plusz néhány karácsonyi ajándékot) és a pénztárnál megint nem működött a kártya, viszont aranyos volt az asda-s csaj, mindhárom összeállított szatyrot letettem az ügyfélszolgálaton, hogy majd este elmegyünk érte.
Este Attus vitte a készpénzt, hozta a pakkot, és kiderült, hogy az ő kártyáját sem fogadja el a rendszer, sőt a neten sem tud belépni a fiókba. Némi mérsékelt pánik után, hívtuk a bankot, hogy mégis mi történt a családi kasszánkkal, hogy fogunk enni adni Alíznak. Alíz eközben buzgón kajált, mint aki tudja, hogy most van, most kell enni. Kiderült, hogy van 1-2 olyan nem angliai vásárlás, ami automatikusan leblokkolja az egész számlafiókot, kártyát. Hát ennyi történt, ma (szerdán) felhívtuk az ilyenkor intézkedő bankcsalási csoportot, és ott két biztonsági szűrés után sikerült talpraállítani a rendszert… (igen, mindez két külön menüpontos telefonálással járt, de ‘megérte’). Az esti félpánik közben aztán Alíz fogta magát és megint bealudt (általában ha vendégek jönnek, akkor alszik be ilyen suttyomban). Úgyhogy még egy esti fürdetés kimaradt. Ekcémásan nem is baj, és nem is fogjuk minden nap fürdetni, ne száradjon tovább a bőre.

Kedden még a sikertelen asda után átbattyogtunk a TKMax-ba, itt már Alíz érdeklődve nézte a dolgokat, lámpákat. A TKMax mellett mindig elmentem, érdektelennek tűnt a sok ruha a kirakatban, aztán Stellától megtudtuk, hogy itt Angliában ez A márkás cuccokat olcsó áron forgalmazó hely, és ruhákon kívül még egy sor más termékkel, többek közt babacuccokal is foglalkoznak. Ja és TKMax-ból Cambridge-ben van egy belvárosi, ami őrületesen zsúfolt emberekkel, ill. van egy a Beehive center bevásárló parkban, kb. 5 percre tőlünk, és itt meg kevesen lézengenek). Vettem két gourmand lekvárt meg egy termoszt a téli babakocsis sétákhoz (készpénzzel). Itt már Alíz ficergett, úgyhogy hazamentünk és a napi sokadik hosszú szopizással még többet gyógyítottuk a náthát. Este fürcsi nem volt, álomba zuhant hosszas böfiztetés és néhány nyűgös, alvás előtti nyüsziroham után (meg is született a nyüszifül szó rá)

Betegség 3. napja
A nap hajnali fél 1-kor indult (kimaradt az éjféli etetés az este tízes után), aztán két óránként szopi, kb. félórás hosszú, néha vakarózós menetekben. A köztes 1 órákban hárítottam a vakarga mancsokat és valamit aludhattam is, mert kalandos álmok rémlenek. Ma voltam a legkótyagosabb talán az eddigi 4 hónap során. Alíz alig-alig köhögött, szépen kidugult az orra is, pedig ma talán 3x ha spricceltem neki Calpol Saline sós oldatot, és eddig 1x kapott egy kis köhögés elleni cuccot. Ma először végre végre nyugodtan reszeltem le a körmeit, küzdelem nélkül (pedig nagy kísértés volt, hogy vele együtt aludjak…): ma először próbáltam azt, hogy altatás után megy a körömápolás (vágni, csipeszelni nem lehet, mert az még mindig túl éles az ekcémás bőréhez). Hát eddig is így kellett volna körmöt kordában tartani, de valahogy mindig tartottam tőle, hogy felébred, még nyűgösebb lesz, nem lehet visszaaltatni, stb. Ágyúk is döröghettek volna a feje felett, akkor is jól aludt volna. Eddig kaja közben reszeltük, és emiatt mindig izgett-mozgott, menekült és morgott. Úgy látszik a bealvás pillanatától kezdődő tíz perc legalább egy elég biztos mély Mariana árok és lehet körmöt ápolni (ezt eddig miért is nem hittem el?)

Ma (szerda) egész nap sűrű szopik voltak, és a tegnapi sétán felbuzdulva, ma is kimentünk egyet sétálni, most egy kis parkba (na jó temetőbe, de ez nem olyan mint egy otthoni temető – majd írok a Romsey Mill Road-i temetőről külön) egy órácskára. Alíz nyakig bebugyolálva, mintha a tundrán lennénk, én is sapkában, polárban, kabátban. Gyönyörűen aludt a kis babakocsi mikroklímában, semmi köhögés, semmi orrdugulás vagy orrfolyás, én meg végre megint levegőhöz jutottam a sok lakáshoz kötött óra után (és podcasthoz – végre egy kis spanyol nyelvlecke). Estére már előbbre hoztuk a fürdetést, az eddigi 7 óra helyett fél 7-re és így meg tudtuk mosdatni a kis szabotőrt. Persze a fürcsi utáni etetésnél majdnem az egészet otthagyta, nyolcvan helyett húsz milit ha ivott. Remélem, hogy ez nem étvágytalanság a részéről, hanem csak a megtáltosodott sok szopiztatás eredménye. A délutáni séta utáni etetést követően alhatnékja támadt, és akkor történt meg a szép: együtt elaludtunk (igen, tudom, hogy cicin nem szabad, stb. de aaaannyira jó volt végre egyet aludni). Este 6-ig húzta a lóbőrt, aztán kajcsi, fürcsi, tente. Nekem meg lett végre egy kis energiám bepótolni a hiányzó napokat.

Most este tíz van. Lassan ébredni fog.
Igen, fel is ébredt, kb. fél 11-kor, aztán mindkét mellből kapott anyatejet, és aztán jött a haddelhadd: a lényeg, hogy fél 1-kor volt hajlandó elaludni, kétórás minden után – ez alatt a két óra alatt próbáltunk neki még tápot is adni, mivel az anyatejet szinte mindig ki kell egész nap egészítenünk (nem kellett neki, sikoltozás), próbáltuk hosszasan és sokféleképp büfiztetni (mondván biztos az a baj – mostanában egyébként is mélyebbre bújik az a fránya böfi és bonyolultabb az egész büfiztetés), persze be is kellett kenni az ekcéma gócpontokban (az arca most a legcsúnyább, dörzsöli a lekesztyűzött zoknis kézfejeivel), és persze a sok ackióra aztán fel is ébredt, mint aki koffeint kapott. Így aztán jöttek a véget nem érő altatási kísérletek, először Attus félórája, aztán az enyém (ringatás, éneklés, kidőlés). Ezt így nehéz lesz… Ha eddig cipőfűzőnyi hosszat aludtam, most már tényleg csak a cipkája maradt.

Betegség 4. napja, csütörtök
a nátha napló következő fejezete megint több orrdugulásról és több köhögésről szól. Hajnali 3 és 4:15 közötti hosszú és szegénykémnek kevésbé hatékony de kitartó szopija után, már annyira elgémberedett a jobb oldalam, hogy félbeszakítottam a megamaraton szopit. Gondoltam, most inkább folytassuk a ballal, ha már ennyire benne vagyunk a témában. Alíz meg gondolta, hogy most akkor inkább felháborodik, és nem kér a balból, helyette viszont megint hajnali koffein kakast játszott, beszélgetett a lámpával, rúgkapált, kapkodta a fejét. Jó, akkor büfi. Nem, nem büfi, Alíz háborog és sikkantgat. Jó, akkor legalább peluscsere, bekenem, és hátha egy kis tápi kajával alvás is lesz. A táp nem kell, a büfiztetés egyre nehezebb, mivel mindkét mancsával döngöli az arcát, nehéz eltartani ÉS büfiztetni, de a ringatás bejött, 5 felé el is aludt. Ébredés 7 körül, bal cici továbbra sem kell. Teljes ébrenlét az viszont van, és a szélben hajladozó fák hőhőhő köszöntése. Attus felkelt, picit büfizteti, játszik vele, Fél 8-kor még evett, aztán kidőlt fél 9-kor (próbálom utólag összeszedni, de már magam is elbizonytalanodom, mi történt 6 órával ezelőtt…). 10:30-kor van a következő kajcsi, sokkal élénkebb, viszonylag sokat gyakoroljuk a forgást az ágymatracon (magától még 8 perc után sem fordul a hasáról a hátára, pedig egyhónapos korában már csinálta egyszer). Most éppen 1 és 2 között evett, aztán 2 után valamivel már aludt is
Szóval a lényeg, hogy nyűgösebb az átlagnál, nehezebb etetni egy kicsit (általában 100-120ml tápot kapott eddig az anyatej mellé, most kb. 80-100ml csúszik le), nehezebb büfiztetni, köhincsél, orrdugul, de mindezek mellé a legrosszabb, hogy irdatlanul vakarja az arcát, most megint csúnya két vörös ekcémás folt virít a pofiján, nem lehet a nap 24 órájában minden vakarmancsot lefogni, figyelmet elterelni, be kell látnom. :(
Tényleg le kell majd varrnom az overál kézelőjét??? Vagy attól csak még nagyobb sírás lesz?

Elmegyünk a boltba Alízzal, egyre jobban szeret nézelődni a hordozóban. Közben cumi és cumisujj hiányában az alsó ajkát nyammogja, amitől igazi vízicsiga feje van. Úgy szeretem ezt a kis lényt.

Visszaérünk, azonnal etetés aztán kenegetés. Aztán peluscsere – kinőttük a 3-as pelust, de még itt van vagy 3 zacskónyi, amit el kell használnunk. :)

OK. Este 6 – besokalltam, ahogy ráteszem az arcára, Alíz azzal a lendülettel kaparja le a krémet. Napok óta. Gyors nadrág hackelés – levágtam a plüssnadrágom szárát és elkészült az első biztonsági karlefogó – így legalább van 5-15 perc arra, hogy a krém felszívódjon az arcán és esély legyen az ekcémás folt begyógyulására. Nagyon fáj gúzsba kötni még ha csak percekre is. De ennyi átmeneti ‘kényszerzubbonyt’ kénytelen leszek Alízra adni, és persze közben maximálisan szórakoztatni, lekötni a figyelmét.

Esti etetés, altatás zökkenőmentes, Alíz nagyon közreműködő, és nagy barátok apával megint. Esti orrspray is megvan. Nekünk meg egy nyugodt vacsora, aztán gyors ügyintézés: megnézzük, hogy Budapest – London – Budapest viszonylatában hol mennyibe kerülnek a repjegyek. Hmm.

Betegség 5-6-7-8. napja, vagyis hétvége és tovább
gyakorlatilag csak orrdugulás van, ezért hétfőn elmerészkedtünk a rhymetime zenebölcsi órára, hát egy picit megint több a dugulás és megint van egy-egy kósza köhögés.

3 responses to “Alíz beteg – a baba picit megfázott

  1. Hohohó, mit talált a szemfüles kereső:))) Sziasztok! Anna, köszi, amit a facebookra írtál, bár túloztál, ami engem és Andris férfiasodását illeti…:) Nagy az időszűke mostanában, de észben tartom a leveledet, amire válaszolok, amint tudok. Sokat juttok eszembe, és akkor most végre jól visszaolvasok mindent. Sziasztok, jobbulást Alizkának, bár látom, hogy 10-i a bejegyzés, szóval azóta biztosan meg is gyógyult! B.

    • Szia BoriBorcsa, nahát erre jársz, amerre a madár. :) Aannyira élvezem a blogod olvasni, (sajnos már mindjárt az összes poszton túl vagyok, most már Ada blogjában, azaz Hanga mondásaiban fürdőzöm, kicsit furcsa így látatlanban belelátni Hangusék életébe, de ‘letehetetlen’).
      Andris az eddigi babás fotókhoz képest lett fiúférfiasabb vonásosos, legalábbis azon a fotón, kicsit nyúltabb az arca talán. (?)
      Köszönjük a jókívánságot, még picit tart az orrdugulás, de majd csak kikeveredünk a náthából (is).
      Fotót, mesét kérünk még Rólatok. :)

  2. :)) Milyen szép ez a kislány… Hajrá, ilyen tempóban kérem az új posztokat is, hogy legyen olvasnivalóm nekem is:) Adáék nagyon jó barátaink, Hangus és az ikreink ráadásul egy napon születtek, Hanga 7-kor, AA 9-kor. Puszi, B.
    Ha vicces gyerekes blogra vágysz, van még a “Bakka és Pepe”, keress rá így a guglin. nem ismerem őket, de rossz kedv ellen ők az ultimatív megoldás (amúgy szintén 3 gyerek).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s