Felemás – benne van a pakliban

Van egy-két dolog ezzel az anyasággal kapcsolatban, amire sosem számítottam volna (persze egy csomó csomó mindenre nem, de még azon túl vannak furcsaságok is).
Ezt a blogposztot pl. felemás zokniban írom,

Felemás lábbal

pontosabban az egyik lábamon van zokni, a másikon nincs. És ami van, azt is a szennyestartóból halásztam elő, vsz. a másik a mosógépben forog. Mindezt azért, hogy ne menjek be a szobába, ahol a baba alszik. (meg mert töredékesen válogattam össze a mosnivalót)

Ugyanez a lábszőrtelenítéssel. Az egyik láb már készen van, de egy hét múlva azon kapom magam, hogy már egy hét eltelt és a másik láb még mindig vidáman tarkállik (fotó nem lesz). Nem értem, hogy nem kerül még rá sor. És ha festeném magam, akkor simán lehetne, hogy az egyik szemem ki van festve, a másik nincs. Ez a kismama szenilitás gondolom.

Aztán van az időérzék. Van, hogy 2-3 napig nem is tudom, hogy milyen nap van, az órát is csak azért, mert nézem, hogy hány órakor evett, aludt el a baba. Meg, hogy mikor ehetek! Meg hogy mikor jön a felmentősereg apa személyében!!!, aki végre át tud venni egy majd 7 kilós babát, és multimédiás szórakoztatóparkot tud biztosítani számára. A napokra aztán akkor eszmélek föl, amikor tudom, hogy most HÉTVÉGE jön, csupa nagybetűvel, vagy zenebölcsi lesz, vagy dokihoz kell menni, vagy barátokkal találkozunk, stb.

A mosógép – asszem ennyiszer még nem kellett újra lefuttatni programokat. Bennmaradtak a ruhák a dobban, és senki nem teregette ki őket, aki berakta (azaz én).

Témaéhség – minden érdekel, ami babamama és felcsillan a szemem, ha érdekes és _nem_babamama témákról esik szó. Pl. a minap sikerült eljutni egy Wired cikkig, ami a Wolfram Alpha keresőről szólt (mit tud nyújtani a google-höz képest), vagy hogy végre a Philips előjött egy olyan led lámpa változattal, ami meleg fényt sugároz. Vagy sikerül meghallgatnom egy webanalitikai podcastot (nagy kedvenc a Beyond Web Analytics). A napi olvasnivalók 98%-a így is babamama témában mozog, de az a maradék 2% olyan szépen kvarcosan csillog.

Aztán van a multitasking vonal, ahol eredeti elképzelésem szerint 1-2-3 gyerekre figyelek egyszerre és a zebrán áthúzó autókra, akik feltehetőleg, gyaníthatón, nem feltétlenül engednek át minket. Na ilyen még nem volt. Egyelőre egy gyerek van, akire a fülem hegyezem, hogy mikor ébred, és a fejőgépet fogom egy kézzel, epilálok a másikkal ill. időnként gördítgetek a laptopon, hogy olvasni tudjam a friss híreket, leveleket, stb. és közben a háttérben megy a bbc news vagy valami hasonló. Van még a böfiztetek a bébihordozóban és főzök, teregetek, stb.

Legmeglepőbb az emberek felemás viszonyulása a babákhoz, babás-gyerekes emberekhez. Van, akin látszik, hogy mennyire felmelegíti a szívét egy babamosoly, van, aki kitartóan, a groteszkségig, küzd, hogy legalább egy babamosolyt előcsaljon, van, aki totál levegőnek nézi a babásokat (asszem többnyire kamaszok és üzletemberek, de itt lehet, hogy az előítéleteim működnek), van olyan babás (!) is, aki szintén levegőnek néz más babásokat (???), esetleg kompetitív vagy babaszerkó cuccfelmérő szemmel vizslatja a ‘másikat’, de összességében talán az a más, hogy szülőként jobban nézi az ember, hogy ki hogy reagál, a gyereke szemével is. És a legjobb, hogy sokkal de sokkal könnyebb szóba elegyedni a szülőklub tagjaival, bárhol, bármikor, mint gyerektelenként más emberekkel.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s