Nosztalgiázunk

“Nem nosztalgiázhatunk, Ani, hát ez nevetséges” mondja Attus, és itt mutogatja nekem Alíz egyhetes, egyhónapos kis videóit… :)

A szokásos, megúnhatatlanul visszatérő esti elfoglaltság: ha Alíz (végre) alszik a másik szobában, akkor a szülők fotókat és videókat nézegetnek róla a másik szobában. Jó, nem visszük túlzásba!
És hogy lehet egy 4.5 hónapos kislányról nosztalgiázni? Tudom, nevetséges, de tudunk. :)
Nosztalgia fotel

Az elején meg tudtuk számolni az egy kezünkön, hogy hány napos. Aztán a két kezünkön. És mindig megigézve néztük a Mi Babánkat. Meg egymást. (aztán a heteket is így számoltuk, de valahol a 15-17. hét felé elvesztettem a fonalat és jött a hónapos számbavétel). Azóta is napjában többször arra eszmélek, hogy még mindig csodálkozom, milyen csodaszép dolog történt velünk. De a szülés utáni néhány nap mágikus volt. Nem tudtam már megteríteni a hasamon, és rájöttem, hogy micsoda naív elképzelés volt a hasonalvás két tejtömlőn, de minden pillanatban benne volt a levegőben, hogy ez a pici lény még alig néhány napot látott-érzett a világból és még mennyi minden vár rá.

Na szóval nosztalgiázunk. Pl. Attus utánozza, amikor Alíznak az első 2-3 hónapban még zuhanási reflexe volt, és nem tudtuk a kiságyában altatni, csak a kuckós mózesben, mert különben azonnali és velőtrázó sikoltozás lett belőle. Attus szétvetette a két karját, remegtette a száját, és én mindig kértem Attust, hogy ezt ne-ne-ne utánozza, annyira rossz volt nézni, de mára már elég történelem ahhoz, hogy most már egyszer én is utánozva felidéztem…
Alíz baba a kiságyban - ritka pillanat

Aztán tudunk nosztalgiázni a korábbi bőrbetegségek után. Amikor még csak koszmós volt:

Koszmós fejecske

Aztán voltak idők, amikor pilicka lába volt, úszott a body-jában és a hatalmas 2-es pelusban.
Baba pilicka lábak
Alíz baba Lucával

Amikor még tudtuk a kis barna díszpárnán altatni. Már sejted, hogy mi a probléma: igen, beláttuk, most már a kétszer akkora rendes alvópárnán is nehezen megy (hát igen, itt taktikát változtatunk, változtatgatunk – erről később, de a lényege, hogy egy kisebb párnára cseréltük föl, a tejpárnára…)
Alíz a barna párnán

Néha persze egészen más jellegű nosztalgiám támad, mondjuk az első 3 hónap 6 órás alvásai után, de ez egy másik fejezet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s