5 hónapos Alíz baba

Alíz dec 3-án 5 hónapos lett. Hurrá, hurrá, hiphiphurrá! Fanfárok és habcsókok – megérkezett Ődudu dudusága.

November 3-án (4. hófordulós szülinapján) így játszott még dupla zoknikesztyűben (alatta sok sok sok vastag Oilatum krémmel a csúcsidejét élő ekcéma ellen):

Alíz baba 4 hónaposan - ekcéma elleni zokni kesztyűkben

És a továbbiakban is legszívesebben arról írnék ma, hogy miket szeretünk játszani – de erről külön blogposzt készül majd, mert egy egész sor babajátékunk van. :)

JÁTÉKOK
Coming soon…. Loading…. Lóding

TÁRSAS
Még mindig nagyon barátságos. Simán mosolyog vadidegenekre a liftben, a boltban, a GP rendelőben, bárhol – még akkor is, ha ő kezdeményezi a mosolyt, és rá fapofával néznek (ilyenkor meg tudnám zabálni). Ne adj isten, egy vagy két nagy injekciótűvel közelítenek. A felnőttek jobban lekötik mint más babák, bár a babákra is mosolyog, de nem olyan hévvel. Gondolom, felnőttekre azért mosolyog gyakrabban mert a felnőttek általában egyrészt rá is néznek, bele a szemébe, és mosolyognak – a többi babák, ahogy maga Alíz is, sokszor komoly arccal meredten bámulnak egymásra, vagy csak átsiklanak a másik baba feje fölött, valami még érdekesebb után kutatva.
Napi rendszerességgel beköszönünk a fürdőszoba tükrében lakó Tükörbabának. Nagyon jó fej, sokszor vigyorog. Na azt még nem próbáltam (Baby Fun nevű szuperjó könyv – köszi Kriszta, hogy ajánlottad!), hogy úgy tenni a tükröt, hogy egyszerre lássa az én fejem valósidőben-térben és a tüköridőben-térben közvetlenül egymás mellett. A fürdőszobai tükör erre nem annyira alkalmas, a gyerektükör meg eléggé torzít.
Kicsi családunk a gyerektükörben - előtérben Mozart csiga

FORDULÁS

Nagyon vártuk, de nem fordul még, se hasról hátra, se hátról hasra (pontosabban 2 napja és ma majdnem átfordult, de az elsőt apa akadályozta meg, mert túlfordult volna le az ágyról, a másodikat pedig én, mert rám fordult féloldalasan – majdnem célegyenesben vagyunk). Korábban valahogy így képzeltem az 5. hónapot (semmi gond, előttünk a lehetőségek végtelen sora – “airplane, airplane and a little dance”). Szóval nem fordul (igazán). Legalábbis nem akkor, amikor nézzük. Titokban lehet, hogy ide-oda fordulgat, és pont úgy érkezik meg, ahogy előtte hagytuk a matracon. És mesterien rejtőzik. Hmm… Naponta gyakorolgatjuk a forgást, és élvezi is, de magától nem érez indíttatást rá. Mivel úgy érzem, hogy a nagykönyvek (ill. babastatisztikák) alapján már jó lenne, ha fordulna várható, hogy forogni fog (hadarva hozzáteszem, hogy ‘de persze nincs lemaradva, csak az öthónaposak nagy része már fordul’), keresem az okokat, hogy miért nincs igazán rápörögve a témára.

    Ok 1: az első 3 hónapban azonnal zuhanó reflexe lett, ha úgy tettük le, hogy a két karját szét tudta tárni – akkor bizony szét is tárta, sőt dobta, remegett az egész kis teste és fülsiketítő üvöltésbe kezdett. Nahát ezért éjszakára sem aludt kiságyban, ahol foroghatott volna, helyett mózeskosárban aludt, amíg belefért (ill. aztán abban sem, mert az ekcémás kezeit a mózeskosár szélén vakarászta – hálistennek addigra megszűnt a zuhanóreflex, és jöhetett a kiságy)

    Ok 2: Rögtön a szülőfelkészítőn megkaptuk az egyik legfontosabb tanácsot: a babát nem szabad a hasán altatni. Amióta a babák javarésze a hátán alszik jelentősen csökkent a SIDS (sudden infant death syndrome) száma. És nőtt a laposfejű gyerekeké. Meg azoké a gyerekeké, akik később fordulnak, kúsznak-másznak és járnak. Lásd a Slate magazin beszámolóját. “Four years after the Back to Sleep campaign launched, its inadvertent effects started trickling into the clinic. Most notably, some infants had disfiguring flat spots on the back soft crowns of their heads. It took a few years for researchers and doctors to realize that the change in sleeping position also affected prewalking motor skills (whether or not a baby had a misshaped head).”
    Ok 3: Alíz nem szeretett a hasán feküdni, egyáltalán nem. Láthatóan és hallhatóan nagyon kínlódott, és ennek anya (ez én lennék) könnyen beadta a derekát. Szép fokozatosan tettük pocakra, eleinte csak a büfiztetés egy módjaként, aztán picit hosszabb időre is valami játékkal kiegészítve. A picit hosszabb idő nem volt elég hosszú idő. És a szép fokozatosan túl szép fokozatos lehetett. Mindenesetre most már simán elvan hason hosszabb időkre, de ha fáradt, akkor kezdődik a nyűglődés és én max 2-3 perc után segítek neki hasrafordulni.
    Ok 4: hát mennyi érdekes dolgot láthat és csinálhat háton fekve! Ott van a játszószőnyeg (a Lamaze play gym), aztán végig lehet nézni, ahogy apa és anya eszik (hát ez mekkora izgalom – jó belátom, kaja). Háton fekve igazán jó cumizni és a kezeslábas kézujjon mammogni. A többi érdekfeszítő dolgot most elfelejtettem, de nem is kérdés, hogy a babák szeretik a dolgok könnyebb végét megfogni (nagy a fejem, inkább lerakom), nagyobb látószöggel. És a mama örül, hogy a baba örül. És belátja, hogy azt a nagy fejet egy ilyen pici nyakkal nem könnyű ide oda tenni. Most már azt is belátja, hogy bizony meg kell azt tanulni és milyen jó az. (Sóhaj)
    Ok 5: Alízt néha leköti – még hason fekve is – a saját kézfejeinek vakarászása. Általában az egyik kézhátát dörzsölgeti az ágyhoz-kanapéhoz-szőnyeghez, a másik kezével pedig tartja a súlyát. Eközben nem érdekli a hátrafordulás vagy más, közelébe tett játékok elérése. De azért ha viszonylag szép a keze, akkor a játékokat is észreveszi, és megszerzi minőségellenőrzésre. És akkor végre játszik.

Na még annyit, hogy hason fekve nagyon huncutul tud oldalra nézni ha le-le engedi a fejét. Ja igen: amit szeret még, hogy az ágymatrac egyik végéből végigfordulunk a másik végébe (ilyenkor mindkét mancsa a szájában van, ezért könnyen és gyorsan végig lehet görgetni, miközben göcögve vigyorog – mert fordulni jó, ha forgatnak). De nem aggódunk, mert már két fordulási kísérleten túl vagyunk és még előttünk az egész 5. hónap.

KITOLÁS – FEKVENYOMÁS
Alíz baba nagyon nagyon ritkán nyomja-tolja ki magát, ha hason fekszik. Az első teljeskaros kitolás nov 24-én volt, hajnalok hajnalán, egy hosszú és körülményes félórás böfiztetési folyamat részeként. Ami nálunk azt jelenti, hogy felülésnél, járkálásnál büfizik, de aztán mégsem tud még szopni. Ilyenkor teszem a hasára, és ez elég hatékonyan még 2-3 mélyebb büfit ki szokott hozni. Fekvenyomást azóta nem láttam, pedig igyekeztem többször is felfelé invitálni a tekintetét egy-egy érdekesebb tárggyal, ill. mivel engem sokszor elég érdekesnek tart, jómagam is föl-le emelkedtem-süllyedtem előtte. Nagyjából volt hatása (lett egy kis combizomlázam), de Alíz takarékosan inkább csak az egyik karját nyomt/ja ki, és félrefordította a fejét – így tökéletesen belátja a terepet és energiát is spórol. Lehet vele vitatkozni?

ÜLÉS
Hát itt nem tartunk még, azt hiszem csak a nagyon haladó babák jutnak el az ülésig 5 hónaposan. Mindenesetre szépen ül a fotelban, és várja, hogy az orrspray-vel besprickeljem az orrát. Közben erre nézeget-arra táncolgat.
Baba a fotelben - tánc

SZEM – KÉZ KOORDINÁCIÓ

Szerintem ügyes. Ahogy írják, ilyenkor már nemcsak látja a baba a dolgokat, hanem kinyúl értük, megszerzi és megkóstolja. Ez javában történik. És egy ideig még örülhetünk neki, hogy nem mászik el a szélrózsa minden irányába tücsköt, bogarat, kábelt, egeret rágcsálni. :) Ezen túl meg: nagyon összpontosít minden tárgy megfogásánál, ha fekszik (háton vagy hason) akkor egy kézzel is megpróbál elérni, fejére húzni, szájába tenni dolgokat. Régen ilyenkor a másik kezét a mellkasához szorította (kicsit Napóleon pózban), de most már szabadon csapkod a nem vadászó kezével is. Ha fölötte van az érdekesség, akkor mindkét kézzel próbálkozik ugyanazt a dolgot megfogni, kitartó.

Mindkét lábát jól meg tudja markolni mindkét kezével (azaz jobbot a jobb, balt a ballal – ez a Baby Fun nevű könyv szerint segít a csípő hajlító (flexor) és feszítő (extensor) izmait, ami később a stabil üléshez kell majd. Néhányszor már a szájába is betalált a lábfejeivel. Az ún. ‘midline awareness’ (nem tudom, hogy ez magyarul mi), amikor már a két kezével ugyanazt a lábfejét tudja megfogni kb. 6 hónapos korára várható.

Szerintem egy két héttel korábbi szintén varázszoknis felvételen jól látszik, hogy nem olyan mélyre húzza le a lábát mint mostanában. Hát ilyen apránként fejlődünk. (ja és nem kell most éppen ekcéma zokni kesztyűt a kezére húznom, olyan sokat gyógyult a keze!!! ez is rengeteget számít)

ALTATÁS
Érzékeny téma. Kezdjük a jóval. Néha el tudja altatni magát. Ilyenkor általában Attus teszi le a kiságyba, és ez napi egyszer fordul elő: az este tíz órás etetésnél (itt kapja először a cicit és csak azután a tápot kiegészítőül – de a napokban térünk rá arra, hogy napközben is ez legyen a sorrend, mert különben a cicin alszik be – erősebb ekcémás heteiben ez is volt a cél, hogy ne kaparja szét magát). Ja igen, hogy Attus teszi a kiságyba. Neki nincs erjedt kancaszaga finom tejillata, és így Alíz nem követelőzik cicis altatásért. És éjszaka van. Meg minden. És hogy egyértelmű legyen: tudatosan (!) az ekcéma miatt, minden előzetes elképzelésem ellenére, arra szoktattam rá, hogy cicin aludjon el (pedig hogy rettegtem ettől…) – hát ez nem mindig jó, mert ha néha púzokra felriad, akkor nem tudja visszaaltatni magát, de legalább nyugodtan alszik el, és nem dörzsöli szét az ekcémás kezével az ekcémás pofiját – annyira…

Alvások: általában az esti a legjobb, este 7 körül megbízhatóan alszik mondjuk 9-10-ig. Aztán mostanában éjfélkor felriadt – mondjuk úgy két hete. (egy hete viszont már nem). Nem is csodálom, hiszen éjfélkor még kapott Attustól kisüvegben egy goodnight cuclit, amitől Attus azt remélte, hogy Alíz jobban fog aludni, és kicst később ébred, engem meg kipihentebben láthat. Most már nincs éjféli dreamfeeding, még vizet sem kap. Mivel egyik sem vált be időhúzónak: Alíz tartotta magát a hajnali 2 órás kelésekhez (ingadozva 1:30 és 2:10 között), (az utóbbi egy hétben kb. 4 felé ébred). Szopi kb. 45 percig, a végére bealvás. Aztán hajnali 5-6. Szopi 45 percig, a végére bealvás. Majd egy rövid szusszanás után reggel 7-kor kelt. Itt jöttek a problémásabb napközbeni altatások. (Miért beszélek múlt időben???) Hát nézzük csak: 8:10-8:40 között aludt el általában 45 percre, vagyis néha félóra, néha óra hosszat. A tízes etetés után állunk a leginkább hadilábon (nem gondoltam volna, hogy ezt a kifejezést némi erőszakkal az anyanyelven lehet felsőfokban összehasonlítani). 10 után ugyanis nyűglődés van. A cucli után beköszönő ciciben kevés van, arra már nem kómázik el, sőt, ilyenkor rendszeresen kiköpi 8-10 perc próbálkozás után. De aludna, az látszik rajta, csak nem tudja hova tenni magát. Jó esetben 11:15 rossz esetben 12:25-kor alszik el, vagy a két időpont között valahogy – és mindezt az erőfeszítést megintcsak egy kurtafarkú félórás alvás kedvéért (hát itt igen ritka az órás szundi). Ezen a stresszes ponton próbálkozunk az önaltatással. Én meg az önáltatással. Alíz a kiságyban játszik, szemlélődik, de leginkább nyűglődik. Aztán énekelget magának még elég békésen negyedórát, félórát döngicsél, aztán bedobja a törölközőt és követel (cicit, felteszem, de leginkább alvást). Cicit nem kap, most csak 5-15 percenkénti simogatásokat kap (amióta szebb az ekcémája, azaz kb. 5-6 napja). A következő etetés elméletben du 2-kor van, de az álmos-éhes nyűglődés miatt már fél 2-kor cicivel kezdünk (hopp, rosszul írtam fent az előbb, hogy csak este 10-kor kezdünk cicivel) és aztán kihúzzuk 2-ig a cuclis ‘rendes’ tankolásig. És a következő órákban általában rohanunk sétálni. Amíg nappal van. Meg emberek az utcán. Úgyhogy a koradélutáni alvás megintcsak félórás és kint a szabadban zajlik (kocsiban, hordozóban, itt, ott). Fél 5 (de már inkább 4!) felé éhség tör ki, cuclis-cicis etetés után 5 és 6 között alszik egy sort. Apa megjön, fürdés és végre eljön az este 7 óra ki-ki nyugalomban.
Elmondhatjuk, hogy anyuka hibrid altatási technikákkal próbálkozik az alvás-evés-ekcéma ritmusokban, és azt is elmondhatjuk, hogy igazából csak 1-2 hétre vagyunk beállva körülbelüli időpontokra, aztán jön valami és változik az altatás-ébredés.

Alíz baba napjai felét kb. alvással tölti – a maradék nagy része evés-büfizés, séta hordozóban-babakocsiban, játszás (ez utóbbi kb. 5x félóra? egyszer össze kéne számolnom). Aztán van még … hmm, mi is? Szerintem nincs több. Egyelőre.

BESZÉD
Kb. egy hete szokott rá a vá-vá-vá hangsorra. Ez amolyan panaszkodás, a sírást előzi meg (és nagyon nagyon édes, látszik, hogy néha azért is vávávázik mert tetszik neki, ahogy a nyelve jár közben – komolyan). De javarészt még most is inkább sikkantgat, ha jó kedve van. És ha a fákkal beszélget, általában jó kedve van:

FOGZÁS
MÉG NINCS!!! De nyáladzás már van vagy 6-8 hete (de lehet, hogy több is, ezt nem írtam fel)

NEVÉRE
A nevére – ahogy sok baba már 5 hónapos korában – nem hallgat, se arra, ahogy valójában hívjuk, ami többnyire Dudu, Dudó, se arra, hogy Alíz (de ez nem is lenne reális). A nagy lelkes SZIÁ-ra mindig odafigyel, minden ébredés után ezzel köszönök neki.
Alíz baba apa ölében
Egyébként meg vsz. ‘túl sok’ beceneve van egy nap folyamán (kb. minden, ami eszünkbe jut, többnyire Tüppi, Töppi, Töppeteg, de az alkalmi becenevek forgatagában akad olyan is, hogy Bazsarózsa, és Béla) ahhoz, hogy azonosuljon a Dudu-val (legalább).

EKCÉMA
A 4. és 5. hónap közti idő javarészt zokniban telt, az első fele leginkább dupla zokniban (mindkét keze le volt zoknizva, ha aludt, evett), a második fele pedig féloldalas zokniban (a szebb keze szabadon volt). A lábára is sokszor kellett zoknit húzni, mert annak ellenére, hogy gyönyörűen begyógyult a térd- és bokahajlata, továbbra is – már megszokásból – vakarva rúgdosta a lábát a levegőben (a lábfejét a térdhajlatához vakarva). A lába még mindig száraz, de már csoda-csodaszép. Nincs vörös folt, nincs vörös csík. A pofija most a szülinapjára lett egyre szebb, és a kézfejei is (kb. az utolsó 3 napban fakultak ki a vörös foltok, de még szárazak). Helyette mindkettőn apró pici pattanásszerű pöttyök vannak, ami mutatja, hogy az ekcéma van, készenlétben vár, tessék anyuka krémezni rendesen 3 óránként.
Alíz baba még mindig ekcémás - zoknizunk
Ja! És 3 óra után sokkal szebb a bőre, úgyhogy 4-5 órás intervallumokban sem szárad ki annyira. Többet az ekcéma állásáról majd később, külön bejegyzésben. A lényeg, hogy most picit örülhetünk. :) Több napja is visszakapta egyik sőt többször mindkét kezét és tud velük játszani (persze vakargászni is de játszani is!)

PELUSCSERE

Kicsit nehezebb pelust cserélni mert sokat ficánkol. A legjobban mesekönyvekkel lehet lefoglalni közben, elnézegeti, néha meglepődve hőköl, ha más oldalt lát, mint amit legutoljára látott.
Alíz baba a pelenkázó szekrényen peluscserére vár
Nagyon érdekli minden pelus, amit szinte mindig bemutatok, elmesélek csere előtt (most épp 3-as Active Pampers Elmo-s pelusok vannak, Big Bird, Cookie Monster, stb. és a másik 3-as superdry Pampers csomagban pedig a kicsi kék elefánt és haverjai). De már 4-es pelus kell, nem vitás. Viszonylag jól tűri, hogy minden peluscserénél is végigkenjük az ekcéma elleni krémmel (lábak, karok, pofik, fülek – napi 1-2x a pocakja is)

A FEJ
Hát arany pofi ez a kislány, szerintem továbbra sem rám hasonlít, de már nem is annyira Attusra, mint a születésekor (az első hetekben még állítólag az anyósom babaképeivel eléggé harmonizáltak az akkori fotók). Kellő táplálás után néha pocok képét ölti magára, édes dundor pofazacskói vannak, amiket meg kell puszilgatni.
Alíz baba a mese body-ban
Fitos nózi, alvás (és – jajistenem – szoptatás) közben elfeküdt, hegyesen elálló elf fülecskék. Sötét aranyszőke haja van, mézszőke szemöldöke, hátul kopasz foltja. Most elég hasonló sötétkék szemeink vannak, de ez még nem végleges (apáé szép barna). Finom erek látszódnak a szemhéja alatt.
alvó baba

MÉRET

A végére hagytam a méret kérdést: a súlya 6.99kg volt 3 nappal az 5. hónapos szülinapja előtt, a hossza (házi cm szalagunk szerint): 66 cm (kb)

KAJA – HOZZÁTÁPLÁLÁS- SZOPI
A napi adag egyik fele (csak saccolom, és remélem, hogy a fele) anyatej, amennyi csak van, a lefejt anyatejet is megkapja, a másik fele táp (Cow & Gate, napi 5oo ml). A szopizások hosszasak (átlag 45 perc) és átszellemültek, ha éppen nincs nagy szélcsatorna tevékenység (akkor küzd, morog, púzásoknál szünetet tart, stb.). Kaja – a hozzátáplálás előzeteseként eddig csak néhány gyümit és zöldséget nyalogattunk. Sorrendben: sütőtök, nektarin, alma, vörös szőlő, banán (ezek mind csak ígéretes nyalogatások, cuppogatós szívogatások). Egyszer próbáltam neki baba kiskanállal almapürét is adni, de az nem jött be (leginkább a kiskanál nem vált be). Meglátjuk mit hoz az idő egy hónap múlva. Desztillált vizecskét kap, szomjoltásra (ha a kutacsa kicsit besüllyed és dehidratáltabb, viszont nincs még itt a következő etetés ideje). Először nagy hévvel kortyol bele, aztán gyorsan rájön, hogy átverés van és már nem kell neki. A kaja kimeneti része eddig nagyon rendben van, napi 1 az átlag, néha kimarad egy-egy nap.

Na most kidőlök. (kb. öt napja írom ezt a mega giga bejegyzést)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s