Bölcsi. Bölcsi??!!

Most kezdődik. Ma volt az első bölcsi napunk. Jó, nem ‘nap’, csak 1.5 óra. De mégis, az első nap. Nem aludtam előtte sem jól, most utána sem, de ez mindig így van nagy fordulópontokon.

Merre megyünk, Csiga?

Merre megyünk, Csiga?

Elég vegyes érzelmek kavarognak bennem, mert sok jó dolog van a munkahelyi bölcsiben (EBI – Hinxton), de vannak visszás dolgok. Vagyis szokás szerint a napi szintű lelkifurdalások (hogy milyen ‘rossz’ anya vagyok, ha – már megint – ezt vagy azt sem tudom nyújtani a gyerekemnek, megtenni az egyetlenért) most egy kicsit fullasztó szőrgombóccá álltak össze. Túl leszünk a nehezén, ahogy millióan mások is. És mögöttünk van már majdnem 1.5 év!

Bright Horizons – Hinxton

A hinxtoni bölcsi nem Waldorf, nem Montessori, nem privát bölcsi és nem szuperbölcsi, de jó osztályzatokat kapott a hivatalos minősítésben, szeretik a szülők, és, amennyire láttuk, a (nagyobb) gyerekek is élvezik. A bölcsi a Bright Horizons bölcsődelánc tagja. Babáktól 4 éves korig vannak itt gyerekek, kezdve a Malacka csoporttól (18 hónapos korig), föl egészen a Bagoly csoportig. Mi a korosztályos Zsebibaba csoportban leszünk. Alíz a korosztályos Zsebibaba csoportban lesz, ahol összesen 15 gyerek van kétéves koráig, és 5 ‘practitioner’ felnőtt gondozó (ebből az egyiket szinte csak takarítani láttuk).

Bölcsi órarend

Helyszűke miatt, a következő 8 hónapban két délelőttre kaptunk helyet: csütörtök és péntek délelőttönként 9 és 12 közt lesz Alíz a többi zsebibabával. A tényleges délelőtti időszak reggel 8 és du 1 között van, de a reggeli munkahelyi buszjárat 9-re ér be, Alíz fél 12-kor ebédel, és általában 12 és 1:3o között alszik, nincs értelme 1-ig húznia bent, hogy aztán 1-kor hirtelen felébresszem (mert fel kéne, nem alhat tovább a látszámlimit miatt). Szeptembertől pedig, ha minden jól megy, több mint kétévesen kezdi majd a Tigger csoportban a ‘rendes bölcsit’ (amikor a Zsebibabákból Tigrisek lesznek, nagyjából ugyanezzel a csapattal megy tovább). Ősztől valószínűleg reggel 9 és 4 óra között lesz bent (elvileg lehetne 6-ig, többféle órarend van, van aki arra panaszkodik, hogy ‘csak’ 6-ig…).

A Zsebibaba csoport

A kedvenc focilabda

A kedvenc focilabda

Gyorsan megismerkedtünk a gyerekekkel, és jó érzés volt, hogy a tegnapi villámtalálkozó után, mindegyik gyerek nevét fel tudtuk sorolni Attilával (Attus ragaszkodott, hogy szeretne ott lenni ő is, és ez nagyon jól esett). Többségük kislány, kétharmaduk külföldi szülők (az EBI vagy a Sanger Institute alkalmazottjainak) gyereke. Ahogy én láttam kb. a gyerekek felén látszott, hogy legalább viszonylag jól elvan, sőt jól érzi magát, 4 kisgyerek tűnt elhagyatottabbnak, és az ottlétünk két órája alatt kevés mosolyt láttunk a gyerekektől meg a gondozóktól is, akik inkább fáradtnak tűntek. Hozzáteszem, nem csodálom, hogy fáradtak, csak nyilván megnyugtatóbb lett volna 5 energikus, csupaszív, tapasztalt, lelkes, kompetens óvónénit látni, mint 5 25 év alatti, kissé leharcolt épphogykikerültemaziskolából gondozót. De mégegyszer emlékeztetem magam, hogy ez egy jó bölcsi a felmérések szerint.

Incidens

A kétórás látogatás alatt egy csúnyább jelenet volt, ami azt hiszem jónak mondható ebben a korosztályban ennyi gyerekkel, ugye? Egy kisfiú (N.) megtépte egy földön fekvő, babát szorongató kislány (S.) haját, aztán az ujját kedte belevájni a fülébe. A kislány eközben némán sírt, kettejüket kb. 5-6 gyerek vette körbe és bámulták a jelenetet. Sajnos nem a gondozók, hanem én vettem észre… (most is nyugtalanít, azon túl, hogy minden ilyen attrocitást tartósan lefényképez az emlékezetem, aztán dolgozik bennem). Ösztönösen odaugrottam, hogy No-no-no-no-no! Noah azonnal abbahagyta, Sophie felkelt, mindenki játszott tovább. Sammie, Alíz leendő bölcsisnénije odaszólt N.-nak, hogy ‘N., no.’ Ezzel a téma lezárult. Utólag az jár az eszemben, hogy miért nem kérte a bölcsisnéni a kisfiút, hogy mondja, hogy ‘Sorry’ a csendes kis áldozatnak? (lehet, hogy még nem is beszél)

A kijelölt gondozó

Sammie kb. 21-24 év közötti talpraesett kedves lány (azon kevesek közé tartozik, akik elsőre se különösebb rokonszenvet se ellenszenvet nem ébresztettek bennem). Alíz lesz az 5. gyerek, aki rá van bízva (ún. ‘key person’ a helyi bölcsi terminológia szerint). Még próbálgatom megérteni, hogy mit is csinál a key person. Eddig egy tevékenységet sikerült látni: egy nagy gyűrűs mappát vezet majd Alízról (leírja, hogy aznap mit csinált, elteszik a mappába, ha készített valamit, stb.). A kijelölt tanár ettől függetlenül minden gyerekkel játszik (mind a 4-5 mind a 15 gyerekkel), az még nem derült ki, hogy az etetés-peluscsere is random működik, vagy a kijelölt gondozó végzi. Alíz szépen eszik már kiskanállal egyedül, levest is egész jól tud kanalazni (kb. 65-75%-a megy a szájába), de ahogy láttam, nem lakna jól, ha tandem nem etetném én is közben. A peluscserék többsége pedig komoly hadakozás lenne játékok, kedveskedés, magyarázós egyeztetés nélkül: itt a bölcsiben steril pelusozó szoba van, játékok nincsenek. A polcokon rendben áll minden gyerek saját pelenkacsomagja, a gondozók nejlonkötényt vesznek (!), és eldobható nejlonkesztyűt húznak a peluscserekor. Steril, tök jó, de már most látom, hogy ez Alíznak nem fog tetszeni. Szerintem egyenesen rémisztő az otthoni színes-tarka-barátságos pelusozó után. Remélhetőleg a Tigris korszakra már sikerül részleges szobatisztaságot elérni. Jelenleg egyáltalán nem használunk még bilit, WC szűkítőt sem. Amikor Alíz pelus nélkül van az esti fürcsi előtt 15-2o percet, akkor nem szól, hogy pisilni kell hiába kérem, úgyhogy még seholsem tartunk szobatisztaság terén. Ráadásul Alíz nagyon erős, magas is, nagyon nagyon tud tiltakozni, ha nagyritkán megmakacsolja magát.

De a csütörtök-pénteki két délelőtt folyamán talán sok peluscsere nem is kell majd. 9-kor, bölcsi előtt, cserélek egyet én, és ha csak nincs ‘poo’ pottyadék a pelusban, akkor délig megúszta a cserét, aztán jön ‘mama’, és nem kell a sebészeti peluscserén átesni. Ez az átmeneti terv. Addig is segítene, ha a kijelölt gondozó szorosabb kapcsolatot építene ki Alíz pelusával is, de az sem biztos, hogy egyébként szorosabb a kapcsolat.

A kijelölt gondozók ugyanabban a szobában maradnak, nem mennek tovább a csoportokkal: amikor a Zsebibabák elballagnak a Tigris terembe, a Tigriseknél új óvónénik várják őket, akik addig a korábbi tigrisek csíkos útjait egyengették.

A (kijelölt) gondozó ölelést adhat, de puszit nem (tegnap persze felsegítettem egy fejkoppanós kislányt, és cupp ösztönből lenyomtam egy puszit. Még jó, hogy nem az USA-ban vagyunk, vagy más perlekedős országban.). Kicsit furcsa, hogy azt sem tudom, hogy otthon ez az érzelmi kötődés-puszilás része hogyan van Magyarországon, és nem is tudjuk meg egy ideig testközelből.

Kaptunk több anyagot is a beiratkozásnál, többek közt egy kis füzetet a gondozókról készült fotókkal és a bölcsiszoba fotójaival, hogy lehessen otthon mutogatni. Praktikus és aranyos.

Zsebibaba terem

Az egész terem talán akkora mint egy méretes belvárosi lakás szobája, kb. 4×6 méteres vagy hogy. Növeli a teret a szobához kapcsolódó terasz: a terem egyik oldalán két hatalmas csúszóajtó van (meg kellett néznem, hogy ez létező szó-e, felejtek), ami egy szélvédett tornácra nyílik, kicsi csúszdával, műfűvel, néhány játékkal.

A játszószobában van beltéri homokozótálca, minicsúszda (3 lépcsőfokos), egy szerepjátszós sarok jelmezekkel, egy kreatív kézműves asztalka székekkel (itt ragasztózott Alíz életében először … sikerrel), egy alvósarok, kispolcok, kicsinyke karosszékek, asztalkák stb. Van még egy pelusozó szoba (a rettegett), de őszinte megdöbbenésemre nincs külön hálóterem (állítólag ez ma már normális). Szivacsokat tesznek le a földre, lepedőt és takarót, és együtt alszik a csapat a teremnyi erszényben ebéd után. Kb. dél felé ebédelnek és aztán jön a 1.5 órás szieszta (ebből mi már kimaradunk, mert csak 1-ig szól a belépőnk).

Napirend

Reggel 9:15 felé az egyik gondozó maga köré gyűjti a szőnyegre a gyerekeket és énekelgetnek (pont ekkor értünk be tegnap, elég halványre sikerült éneklés volt, figyelő de nem lelkesnek mondható gyerekekkel). Aztán kapnak egy kis tízórait (gyümölcs, joghurt, mazsola, ilyesmik). Alízt itt megint fel kell tankolnom egy kicsit, mert hihetetlen zabagép, és itthon azzal lakik jól, ha kap a gyümölcs és joghurt mellé valami kenyérfélét is (nagy kedvence lett a bagel, a sokmagos bagett, stb.). A bölcsiben kenyérrúd van kitéve, de annak nem örülnék ha azzal tömné tele a szép kerek pofiját. Pici csőrös poharakban vizet kapnak még, minden poháron rajta van a tulajdonos zsebike fotója, ugyanígy alátétek is készültek a gyerekek laminált fotójával. Mindenki tudja, hol a helye. Nagyon aranyos látvány a sok törpe ahogy elégedetten tömik maguk. :)

Délelőtt szabadfolyású játék van, ahogy jön (free flow-ként emlegetik), aztán 11 felé kinyitják a teraszt, kabátot föl, picit kint is játszhatnak, kiszellőzik a terem. 11:3o és 12 között készítik elő az ebédet, aztán délutáni szundi jön. Délután 3:15 felé van az uzsonna (tea).

Naponta kétszer, ha az idő engedi, sétálni is mennek a kampuszon (Wellcome Genome Trust campus), aminek sok nagy zöld gyepe van, tó is van kacsákkal, picinyke erdősebb rész is, stb. (nagyon szép hely, tényleg). Néha viszik a szélforgóikat, vagy valami hasonlót, kézenfogva végigsétálnak a sárga fényvisszaverős mellénykéikben, át az ösvényeken, a járdán, a zebrán. A nagyobb csoportok a tricikliken, bicikliken közlekedhetnek szintén komoly menetfelszerelésben, csupa fényvisszaverőben, sisakban. Hát ez is egy zabálnivaló látvány (jobban tetszene, ha lenne rendes játszótér is, nemcsak kontrollált séta, de jobban belegondolva, lehet, hogy nehéz lenne 5 felnőttnek biztonsággal menedzselni, nem tudom).

Kerek

Kerek

2 responses to “Bölcsi. Bölcsi??!!

  1. Hahó Anna:) Tegnap olvastam a bejegyzést, úgyhogy nem biztos, hogy minden eszembe jut majd, ami olvasás közben felmerült bennem. A lényeg, hogy szerintem nagyon hasonlít ez a bölcsi a magyar bölcsikre, vagy legalábbis arra, ahová Andris és Anna jártak. Kivéve ezt a nagyon steril pelenkázósdit:)) Amúgy náluk az volt, hogy seperc alatt szobatiszta lett mindenki, mert a nénik jobban szerettek bilit üríteni, mint feneket törölni, így mindenki hamar átszokott (persze ők egy évvel idősebbek is voltak, lehet, hogy a másfél éveseket még nem dresszírozzák). Az alvásnál már otthon is ez a bevett, hogy ugyanabban a szobában matracoznak, ez nálunk az oviban és bölcsiben is így volt, sőt, most az itteni oviban is ezt csinálják azon az egy napon, amikor délután is bent vannak. Az benti élet pedig, hát igen, én is úgy láttam, hogy a bölcsi inkább gyerekmegőrző, ekkora gyerekekkel még nem nagyon tudnak foglalkozni, meg nem is minden gyerek vevő még rá, hogy pl. közösen énekeljenek. Amúgy pedig adok-kapok, ha már nagyon nagy az üvöltés, észreveszik. Ennek ellenére én sem/nem bántam meg, jó, ők ketten voltak, nem volt olyan nehéz a szívem, de a tiéd meg azért ne legyen, mert még csak heti két délelőttön viszed oda, az szerintem nagyon lightos, ennyi időre ő is biztosan élvezni fogja, neked meg nagyon sokat fog számítani másfél év után egy kis szabadság, ami miatt aztán meg végképp ne érezd magad rosszul:) Sok puszi, B.

  2. Szia Borcsi, köszi szépen a bátorítást. Remek az emlékezeted :)
    Jó olvasni, hogy nálatok a gyerekeknek ilyen gyorsan bevált a luxemburgi iskola. Olyan jó nézni a fotókat, az almáskertet, a táncokat, a vásárt, stb.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s