Ha innen nézem 1.5 éves. Ha onnan 18 hónapos.

Alíz másfél éves.

Alíz másfél éves

Alíz másfél éves

Mindenesetre Alíz már nem kisbaba, bár csak 1.5 éves: igazi belevaló pocok kislány. De ha az etetőszékből vagy a szőnyegről a lemócsingolt darabkákat gyűjtve nézegetem például, akkor inkább 18 hónapos. Azt hiszem kétévesen már nem lesz babás, úgyhogy gyorsan kiélvezhetjük még az ilyen látványos produkciókat (hihetetlen mimikája van, itt most a száját berregteti és sikkantgat, ülve ugrálgat az etetőszékben – általában szélmunkálatok vannak az asztali őrültködések hátterében):

1.5 éves gyerek már önállóan eteti és designolja magát

1.5 éves gyerek már önállóan eteti és designolja magát

Bár kétségeim nincsenek afelől, hogy dackorszakban is lesznek még röpködős evések…

EVÉS

És ha már evés, akkor tegyük hozzá, hogy a fenti műveletre napi 5 lehetőség kínálkozik reggeli – tízórai – ebéd – uzsonna – vacsora kapcsán. Ebből bevallom csak vacsi után tudom őszintén higgadtan venni, ha a hajában turkál a kanállal, túróval, áfonyával, stb. A maradék 4 étkezésnél drukkolok, hogy ne kelljen spontán hajmosással felülírnunk a napi programot. Valamikor 4-6 hete kezdhette ezt a nemes hajetető gesztust, azóta sem sikerült lebeszélni róla. Szeret enni, etetni, tudja, hogy leginkább az arcán van az a luk, ahol jó érzés enni, de … áh, majd túlleszünk rajta valamikor. És annyit eszik mint egy felnőtt, nemdiétás nő. Pl. én. Aki viszont így látszólag diétázni kényszerül, mert kikérik a szájából a kaját (aggodalomra nincs ok, a szóbanforgó anyuka nappali nélkülözését éjszakai evéssel pótolja).

Most már kb. 1.5 gyerektányérnyi adaggal dolgozunk. Plusz a felnőttektől elkunyerált falatok. Mindegy mi. Minden érdekli. Ha mondom, hogy nem gyerekeknek való, már tudja, hogy most valami tuti furcsa lesz: mondja, hogy KÉ (kérek), és nyitja a száját, és még általában KÉ. Lehet kicsit csípős (chillis, mustáros, csipős paprika), lehet kicsit egzotikusabb (paprikás humusz), lehet olyan is, amire allergiás (tartár), lehet zöld (ruccola), kemény (mandula, dió), csontos (comb), stb. Meg van még a MÉ (még, és hozzá néha mutatja az angol siketnéma ‘more’ jelet, amit a Singing and Signing babazenés foglalkozáson énekeltünk ‘Give me more, please mummy / daddy’)

Mérhetetlenül jó evő és szereti végigkísérni, hogy mi kerül a gyomrába. Bár a főzőshow-t eléggé kevesli (legszívesebben a vállamon lenne végig) , elfogadja, hogy a saját konyhaszekrényében/vel játsszon mellettem, amíg egy következő fogás jön. Szétszedi velem a kelkáposztát, bedobja a krumplihéjat a komposztba, kidobja a zacskót a kukába, beleszagol a fahéjba / gyömbérbe, elkéri a sodrófám és tésztát laposít, stb. De legjobban mégis inkább azt szereti, ha az étkezés utáni kéz- és arcmosás után még felkéredzkedhet az ölünkbe néhány pofizacskó tartalékért (egy harapás, két kanál), aztán megy játszani és még 3-4 körre visszajön kunyerálni.

Hogy miért is az evéssel kezdem egy szülinapi hófordulón? Mert rengeteget eszik. Vagy már mondtam? Nézzük csak: hajnalban 6 körül szopizik, aztán 7 körül reggelizik (tej, pelyhek), 8-kor szopizik, elfárad az evésben alszik egy kicsinyt, és kb. 9-kor tízóraizik (fél banán, 1 alma, fél joghurt, kb. 15 szem áfonya, 1/3 bagel …. azt hiszem, nem hagytam ki semmit egy átlagos repertoárból). Kiadós kajálás ide vagy oda, már 11-től indul az éhségesség hangoztatása változatos formákban: általában az a felkiáltás, hogy CICI, erre mondom, hogy most alszanak (sikerült napi 4-re szorítani a szopik számát), aztán jön az, hogy KÉ (kérek), meg KÁ / KE (kekszet), BÉ (bagel), TA (tasakos gyümölcspüré) meg amit meglát a konyhapulton, a tűzhelyen éppen.

Erre határozottan közlöm, hogy nemsokára ebéd lesz (sokszor mutatom az órán is, hogy a mutató majd hol lesz), és addig várjon, játsszon. Elmegy 3- 5 percre és ez ismétlődik. Hajcsár a főnököm. :) Ha nem készültem elő hajnalban vagy előtte levő este, akkor érzem, hogy kezd gyűlni a fejemben a gőz az állandó KÉ-KÉ nyomás alatt, mert már tudom, hogy esélytelen még félórát nyugodtan várni. Pedig adtam neki enni. Azt hittem. Addig evett, amíg jól lakott.

Fél 12-kor, ritkábban 12-kor kezdődik az ebéd, ami általában félórás esemény. Kap saját tányért, néha viszonylag kevésbé malacolható adaggal és összeállításban, és melette kap még tőlem is (pl. ha csak a tésztát tömi nagyobb lelkesedéssel, akkor én adom neki a répát, zöldségeket, stb.) (nagy kedvence a csemegeuborka, úgyhogy amennyit tud egyszerre a szájába töm, jó esetben rá tudom venni, tanítgatom, hogy rotálva egye a krumplit, húst és az uborkát). Szépen eszik kanállal és kisvillával is tud szúrkodni falatokat, ill. iszik már önállóan pohárból, mindig nagy slukkokat kortyol evés közben is (és mostanában elmélyülten locsolgatja is a kaját, az előkét, ill. átrendezi a tányérok és poharak tartalmát igazi laborvegyész koncentrációval). Na igen. Ebéd. Általában van valami gyümölcs is a végén.

És ebéd után jön a délutáni alvást előkészítő szoptatás. Általában 12 és fél 3 között alszik valamikor 1-1.5 órát. Felébred és utána … kitaláltad? … utána éhes. Jön az uzsonna. Gyümölcs, néha sajt, vagy gyümölcspüré, kicsi vajas vagy éppen üres kenyér. Sokszor az uzsonna (vagy egy része) a babakocsiban telik, hogy egyáltalán kijussunk a szabad levegőre két falat között. Merthogy 4:4o-től már indul a lobbizás a vacsiért, ami 5-kor van. Mert a rövid nappalok óta 5-kor vacsora és 6-kor már altatás. Sietni kell anyuka, tessék 5-re már vacsorát adni ennek a szegény éhes kislánynak. Igenis, rohanok. Akkor miért nem adok neki többet? Mert így is degeszre eszi magát, szuszog minden kaja végén, nem fér bele több. De mégis éhes 1-2 órán belül. Nem értem. (

Röviden, Alíz jól eszik. Van kerek pocakja, amit meg is tud mutatni. Vacsi után elpakoljuk a játékokat (van egy játékelpakolós dalocskánk), és kiélvezzük a látványt, hogy Alízon már csak egy pelus van fürdetés előtt. Édes, ahogy elégedetten kidüllesztve csapkodja a pocóját, imádom nézni az izmos kis lábacskáit meg az egész kis gyönyörű teremtményt.

BILI

Éééés, ebből a kerek pocakból karácsonyra szép ajándékot kaptunk karácsonyra, mert kérte a bilit. Alíz közölte, hogy KA (kaka), és kérdeztem, hogy kéri-e a bilit, mondta, hogy BI. Aztán ráült, és a vendégeink előtt (megértő kisgyerekesek, együtt szurkoltak velünk) bemutatót tartott. Hozzáteszem nem volt nálunk még kifejezetten bilire szoktatás, gondoltam, majd ha jobb idő lesz. Egyszer nyáron néztünk egy bilis könyvet, és beszereztünk egy bilit. Azóta, ha bekísért a dolgomat végezni (szinte mindig), azért elmondtam neki, hogy majd ő is bilibe fog, meg majd a WC-be is, mert veszünk neki is ülőkét hozzá, blablabla. Ezek szerint meghallgatta, összerakta a kis fejében és azóta is többször produkált a bilibe. Meg többször nem. De a lényeg, hogy Alíz magától elindult a szobatisztaság felé. Néha akkor is kéri a bilit, ha már kint van a dolog, de azért még egy kicsit ráül. :) Meg hát persze belenyúlt, de csak pisike volt akkor éppen.

BESZÉD

Mivel sokat eszik, sok kaja nevét tudja és mondja. :) Jó, azért más célszavakkal is tudunk beszélgetni. Velősen. Az első szótagot vagy hangot mondja, még itt tartunk. Kevés kétszótagú szó van még a birtokában, de lassan alakul. És mostanra már van mondatunk is, két szóból: KÉ Á! (kérek áfonyát – az áfonya meg a mandarin a menő).

Alíz 18 hónapos

Alíz 18 hónapos

Próbáltam összeszedni a szókincsét tematikusan, a végére bemásolom, de már nincs időm tovább gyűjtögetni. Sokat próbálkozik, száz fölött van a szókincse ha beleszámolom azt is, hogy a ‘föl’ szót ugyanúgy ‘sz’ -nek sziszegi (nem tudja az f hangot még), mint a hideget (mert a h hangot sem tudja még kimondani) – és így minden f és h betűs szó ‘Ssz’. De ezt mind külön számolom, mert kontextusban következetesen jól sziszeg. :)

JÁTÉKOK – MÁSFÉL ÉVES 

A mostani slágerjátékokról még írok gyorsan. Kedvenc játékok 18 hónapos korában:

Törpék a bababútorban

Törpék a bababútorban

  • Törpék két darab állandóan kézben tartott törpe (TÖ): Morgó (MO) és Szende (SZ/Ssze) van meg a 7 törpéből, ezek a legkedvesebb társai – amikor azt írom, hogy állandóan, akkor az otthoni idő 85%-ról szó van, mindegy mire mászik, mi mást szeretne kézbe venni, a törpék beékelődtek a tenyerébe (ki nem visszük a törpéket, azt mondtam Alíznak, hogy ‘nem szeretnek kimenni a törpék, itthon várják Alízt’ vagy valami hasonlót, és elfogadta, úgyhogy legalább a mászókákon nem kell aggódnom). Azóta rendeltem egy teljes törpeszettet, de az eredeti két törpéhez nem érnek fel – viszont legalább 4 elfér a tenyerében! :)
  • Alíz mesék: Nagyon nagyon szereti, amikor végigmeséljük lépésről lépésre a mi valóságunkat: hogy mit csináltunk reggel, vagy a játszóházban, vagy aznap, vagy tegnap este. Szó szerint csügg minden szavamon mintha varázsszavakat mormolnék. Ez általában most már kérdezz-felelek dramaturgiával megy: pl. Én: és elmentünk a játszótérre, felmásztál a lépcsőn egyedül, lecsúsztál a nagy csúszdáról ugye? Alíz feszülten figyel, bólogat, belekerül a mesébe. Én: És aztán ráültél a libikókára, ami nyikorgott. Nyikorgott? Alíz: NYI-NYI. Én: És mama is ráült? Alíz: MAMA / RÁ. Én: És mit láttunk ott még? Kutyát? Alíz: KU Mit evett a kutya? Banánt? Alíz: BA. Én: Igen, banánt evett, és a gyerekek odaadták a kutyának a banán héját is, és megette! Alíz vigyorog. Én: De mi nem esszük meg?! Nem? Alíz: NEM. Én: és megetettük a kacsákat is, ugye? Mit adtunk nekik? Kenyeret? Alíz: KE (valójában Alíz eszi meg a kacsaadag javarészét is) És milyen madarat láttunk még? Sirályt? Alíz: SSi. Én: És mit mond a sirály? Alíz: Vííví (víjjog). Én: és a kacsa? Alíz: ÁP-ÁP Én: Sooook kacsa volt ugye? Alíz: SOOO. stb. stb. Ezekkel a napi mesékkel szinte minden rossz hangulatot, akaratoskodást, nyűglődést el lehet egy csapásra oszlatni
Alíz a kanapén virgonckodik apával

Alíz a kanapén virgonckodik apával

  • Papa, Mama, Gyerekek: Ja persze, hát mi vagyunk még a legjobb játékok, papa és mama: mondókázunk, lovaglunk, táncolunk, ugrálunk, naponta százszor felemelünk megfelelő magasságba, bújócskázunk, kergetőzünk, bábozunk, stb. Táncolni leginkább úgy szeret, ha felemeljük az ölünkbe és onnan ‘táncolhat’ … mert ha onnan nézem, még csak 18 hónapos. A körülötte levő gyerekeket nagyon pontosan meg tudja figyelni, néha megsimogatja egyik másiknak a fejét, vagy puszit ad, ritkábban játékvitába keveredik. Szeret gyerekek közt lenni.
Bazsi puszi érkezik balról

Bazsi puszi érkezik balról

    • Mesekönyvek – minden mennyiségben. Szépen végighallgatja a narrációkat is, bár lapozni nem tud sorrendben, nagyon érdekli, hogy és UTÁNA mi lesz (Kisvakond, Gruffalo, stb.). A sztoris könyvek mellett legalább annyira imádja a csak mutogatós könyveket. A karácsonyi slágerkönyv ez lett: Vidám nyüzsgés karácsonykor (minden oldalon van néhány pici egér, amit meg kell keresni, ‘CINCIN’ mondja mindegyiknél hatalmas örömmel, javarészt ezzel elégedett is, de azért lehet neki más részleteket is mesélni – mutatni belőle).
    • Filmek a videókat is szereti persze, youtube-on megnéztünk pár jónéhány Kisvakond epizódot. Lassan napi 1x 1o perces videózás biztos, hogy van
    • Házi szobacsúszda: nagy kartonpapír a szivacskocka puffra téve (ő is, a törpék is, az autók is, mindenki csúszik – gurul rajta)
    • Etetés (ez a fentiek fényében azt hiszem érthető): van egy picike teás szettje, abból itatgat, etetget mindenkit. Néha szoptatni is akarja őket (nem a saját mellével)
    • Lények: a kicsi figurás lények ide oda rakosgatása (kocsiba, szatyorba, babaszékre, dobozba) – van egy sor kb. 5-6 cm-es lény, állat, néni, gyerek, robot, stb., amikkel a babaházban játszik, vagy ráülteti őket a babawc-re, babakádba, mindenhova. Néha lépni is alig lehet, tiszta aknamező van, ha beindul.
    • Kavicsok: kinti játékok közül abszolút mindent visznek a kavicsok (sikerült rábeszélni, hogy a kavicsok nem szeretnek lakásban lenni). Azóta eszkábáltam egy kis vödröt madzaggal, és abba kavicsozik, hordja válltáskaként, zörgeti, gyűjti, űríti, pakolja, nem is tudom, összességében annyira gyorsak és elfoglaltak tudnak lenni ezek a picik, annyi műveletsor van (beleértve azt is, hogy ő is bele akar ülni a kézfejnyi vödörbe…)
Kavicsokat rakodnak ki-be

Kavicsokat rakodnak ki-be

  • Séta: saját lábon sétálás – akárhová indulunk az a legizgibb, hogy nem a babakocsiban jön, hanem a saját lábán (közben vödör a kézben, vagy a kerekes csigát húzza, vagy kavicsokat markolászik)
  • Fürdés: nagyon szeret fürdeni! Továbbra is kb 15 – 2o perces testmeleg pancsolás van minden este (ekcémás előáztatás az alapos ekcémakrém kezelés előtt). Imádja a különféle tégelyekből öntögetni a vizet, a két lába alá elrejteni a játékokat, prüszkölni, énekelni, mesélni, stb. Van kb. 5-6 féle játék a vízben, amiket rotálni szoktunk (tégelyek, labdák, spriccelős játékok, mosdószivacs, műanyag hangszerek, kicsi figurák, vízálló könyvek, stb.). A legutóbbi sláger egy csempére tapasztható kis kosárlabda palánk, amibe pakolni is lehet, de sokszor leesik. Ha leesik azt mondjuk, hogy BUMM (ő kezdte a játékot, igazából mi tanultuk tőle) és akkor az nagyon vicces. :) Szeretem a kis ártatlan humorérzékét. De mindenfélét játszunk, pl. Attus végigveszi a fürdőszobai tárgyakat vele (Ez mi?), vagy épp fizikai kísérleteket kreatívkodnak (pl. az egyik tégelybe vizet tett, rá a labdát, aztán megfordította és a labda nem esett ki típusú varázslatok)
  • Kuckózás (avagy bunker – vár) párnákból, puffokból, takaróból, dobozokból és az ikeás alagútból készülnek mindenféle bunkerek, alagútrendszerek, várak Alíznak (ezeket mi állítjuk össze egyelőre) és azokban mászik, járkál, pakol, bújócskázik, stb. Imád kuckózni,
  • Hangszerek: furulya, szájharmonika, cintányér, csörgők, stb.
  • Labdák: szerintem az utóbbi 1-2 hónapban lecsúsztak a toplistáról, valamikor 12-14 hónap lehetett a csúcs a labdázásból
  • Kicsi lépcső: vannak falépcsők az építőkockák közt, de van egy legalább 15 fokos játéklépcső a fa Noé bárkájához: na ez legalább két hónapon át nagy sláger volt, mindenkit szépen felléptetett, be a bárkába, aztán ki
  • Építőkocka, építőpohár: azt hiszem csak ezek után jönnek olyan játékok mint az építőkocka
  • Szortírozók (mostanra sikerült beletanulni a formaszortírozókba)
Szortírozók - finommotorika másfél évesen

Szortírozók - finommotorika másfél évesen

  • Puzzle: a különféle puzzle-ök (fakirakós 18 hónap körüli gyerekeknek, nem igazi puzzle, inkább csak formafelismerők)
  • stb.
Van még egy pár elég jó kedves játékunk, pl. egy postaláda műanyag levelekkel, rajta bélyegek, stb. (Attila kézbesítette is a plüss egérrel a megfelelő állatoknak, akik a bélyegeken vannak – nagyon tündéri látvány volt apa lánya), van persze zsírkréta meg gyurma is, de ezek két hét után kispadra kerültek (biztos nem tetszik neki, hogy nem mindenhol használhatja őket …)(remélem, nem rontottam el valamit). A fürdős játékok közül a tapadókorongos játék kosárlabda kosár volt az egyik legjobb befektetés, meg hogy különféle tégelyek kerültek a kádba. A hűtőmágnesek persze napi akcióban vannak. Vagy nagyon szereti az alagutat is (Attus magára húzta a múltkor, mire Alíz is bekéredzkedett és abban járkáltak csoszogva a lakásban – nagyon drága családi pillanatok)
MOZGÁS:
Szépen szalad megy olyan gyorsan mintha futna :). Ugrálni csak próbál, rugódzik, vagy valahogy futva ugrál. Nagyon sokat jön-megy-guggol. Ugrálva, forogva táncol. Lehet vele ügyesen tornázni (kezeket a magasba, óriások vagyunk, leguggolunk, törpék vagyunk), masírozni nagyon szeret (bal-jobb, mákosrétes, vagy egyszerűen csak dübörgő elefántokat utánzunk). Szereti ha forgatjuk, hintáztatjuk (játszótéren, ill. otthon Attus beteszi az ikeás szatyorba… abból kukucskál), bukfenceztetem levegőben, stb. Most már fel tud ülni hasizommal egész rendesen (eddig úgy nézett ki egy normál felülés, mint aki száz felülés után az utolsó erejével küzdi fel magát), nem fordul inkább hasra. Egyre jobban felméri, hogy tud valahova feljutni, felmászni, de a körbe megkerülés még nem jön természetesen, inkább az akadályokon próbál átjutni a lehető legrövidebb úton, még ha nem is lehet.
Nyög feltápászkodásnál (nagy széles terpeszben tolja fel magát), ezen naponta többször is meg szoktam picit hatódni, hogy mennyit dolgozik. Könnyen elkezd segítséget használni, ha kínálják neki – sokat és gyorsan megtanult energiatakarékos lenni. Úgyhogy napjában többször kell visszautasítanom, amit nem szeretek, de tudom, hogy azzal fejlődik jobban, meg a sok dícsérettel, hogy milyen ügyesen, egyedül, stb.
A finommozgások is sokat fejlődtek: az otthoni szortírozókkal jóban van már, sokszor csont nélkül gyorsan egymás után beteszi a formákat, puzzle-öket. De ha játszóházban vagyunk ugyanaz a forma- és alaktudás még nem megy át, pl. egy virágformát, vagy ember-állatformát nem tud feltétlenül a helyére tenni egy új játéknál, még ha otthon van is virágforma, amit simán betalál. Ugyanez háromszög, csillag, kör és négyzet esetén jóval egyszerűbb. Szóval az egyes szortírozókat mintha újra kéne tanulnia, minden játékhoz.
Cipzárokat (hm, most látom, hogy “hivatalos nevén húzózár vagy villámzár” …) imád húzogatni, de nagy néha rátör a nyivákolós sikkantgatós hiszti, pl. még mindig nem mindig tart ellen a húzó kezének, általában csak a cipzárhúzóval sikert ér el, gondolom emiatt is kapcsol ritkábban. Ha hazajövünk sétából, akkor magának húzza le a cipzárokat, nyitja ki a tépőzárat, veszi le a sapkát. Fel tudja könyékig húzni a ruhaujjat mosakodáshoz. Kallantyúzáras kapukat már ki tud nyitni, de hálistennek a kilincseket még nem éri fel. Jól tud gombokat forgatni, nyomogatni (ha kell több ujjal is rányom a nagyobb erőkifejtéshez)
Kicsit paskolósabban csapkodósabban simogat, ha simogatni akar (szoptatás közben egészen gyengéd tud lenni, de normál üzemmódban darabosabb). Erősen markolni tud, és most már csípni is, ha nem akar valamit (eddig inkább a hasrúgás volt jellemző a pelusozón)
Random, ami még eszembe jut:
Sokkal önálóbb, nem lehet vele csak úgy elindulni, meg kell várni, amíg ő is akar jönni. Az, hogy a játszótérre megyünk, nem hozza izgalomba feltétlenül (se a játszótér szó, se az ott látható érdekességek ecsetelése). Pláne, ha éppen valami jó játékot talált magának (de én meg kezdő anyukaként jól megtanultam, hogy kell 1 délelőtti és 1 délutáni friss levegőzés, úgyhogy mese nincs, megyünk – illetve mese van, mert sokszor mesével tudunk elindulni, mert néhány perc után csak el kezdi érdekelni, hogy miket fogunk megnézni – markológép, Noddy manó kicsi kocsija, stb.).

Nagyon szereti a pici lejtőket, dombokat - fel-le járni rajta, picit kocogni is, tologatni ezt-azt

Nagyon szereti a pici lejtőket, dombokat - fel-le járni rajta, picit kocogni is, tologatni ezt-azt

Az esti altatásokat nagyon szeretem, nagyon jól alszik (végre megint, mert költözés után 4-5 hétig éjjelente egyszer-kétszer felsírt, át kellett mennünk hozzá). Ráadásul korán 6 és 6 között már elalszik (pláne, ha a délutáni alvást kihagyta). Fürdetés után alapos hidratálás van, aztán kicsi mese (ha Attus hazaér elég korán, akkor még van esélye becsatlakozni, ill. hétvégén mindig ő csinálja). Aztán kb. 5- 1o perc után, elég lesz a mese, hirtelen rátör az alhatnék, felpattan, és jön hozzám, hogy CICI (én általában mosogatok, takarítok amíg mesélnek). Bemegyünk a kisszobába (ezt gyakorlatilag játékra alig használjuk, inkább alvós és pelusos szoba lett), bebújik a hálózsákba, sötét. Szoptatás (bal és jobb is sokszor), aztán félálomban megiszik még kb. 11oml tápot, és beteszem a kiságyba Szundimackó és Szundibárány közé. Mindkettőt kezébe fogja, én mellé fekszem a kiságy melletti matracra, bedugom a kezem és hamar elalszik (ha még éberebb, akkor berregő, vízprüszkölő, meg saját fejlesztésű DIRLI_DÖRLI_DRL hangokkal ringatja magát).
Reggeli ébredés: kedves beszélgetésre ébredek, Alíz a kis szundikkal kedveskedik hajnalonta, kb. 5:3o és 6 között ébred valamikor. Szopizik 15-25 percet, aztán reggelizni mennek Attilával (amíg én pótlok még egy kis alvást).
Nyugodtan végigüli, amíg körömcsipesszel lecsipeszelem a körmeit, nem kell már álomban vágni a körmét.
Utálja a hajmosást. Pontosabban, ahogy az arcára folyik a víz a zuhanyból (sírt, kiabált, fel akart állni a kádból, pedig villámgyorsan mosunk hajat). De sikerült végre a fejét hátrább tartva, nyugtatólag hozzá beszélve egy nyugis hajmosást is csinálni már.
Naponta sok, legalább kb. 35-55 létszámlálás, komoly eposzi enumeráció van: ‘mama-papa-Alíz’ a felsorolás általában, ül a babakocsiban, nézeget fel rám, mutatja, és mondja hogy MAMA aztán PAPA és A(-Alíz). Ilyenkor nem tudom, hogy pontosan mit és miért szögezünk le ilyen sokszor: inkább úgy tűnik, mintha ebben az élete alapcölöpeit erősítgetnénk újra és újra plusz kérés, infó, kérdés nélkül. De az biztos, hogy nagyon sokszor ismétli – ismételjük a koordinátákat.
Szépen fúj orrot, ha kérem, hogy erősebben mint egy elefánt, akkor tényleg nagyot fúj. Magának egyelőre törölni tudja, és sokszor meg is teszi, mióta bevezettünk egy külön Alíz zsepisdobozt elérhető magasságban (a padlón).
Nagyon szereti próbálgatni a ruhadarabokat: sapka, sisak nagy kedvenc, a mi cipőinkbe is rendszeresen beszáll, próbálja a zokniját is magára húzni, stb.
Papa sapkája: NAA, jól tettem föl? Mit szóltok?

Papa sapkája: NAA, jól tettem föl? Mit szóltok?

Tiszteletben tartja más gyerek tulajdonát – zokszó nélkül azonnal odaadja egy gyereknek a játékát, ha mondom, hogy az a kislányé / kisfiúé. De közkincstári játékoknál (pl játszóházakban) tudja, hogy közös, és megküzd vagy kiakad ha el akarják venni tőle (néha ő is próbál kivenni más kezéből játékot, de nem jellemző, inkább a szabadprédát gyűjti be)

Beszéd, Nyelv

Szinte mindent próbál mondani, és szinte kizárólag mindent az első hang vagy szótag segítségével: pl. da-daru(skocsi), lá-lámpa, tö-törpe,

Kevés kétszótagos szó van, volt egy-két alkalmi próbálkozás, de az állandó kétszótagos szavak listája rövid. Talán a következő sorrendben jöttek 1 és 1.5 éves kora között: kuka (!), cici, papa, baba, mama, ti-ta(tiktak óra), várjál (vájá), gyere (gyede), bódo(boldog).
Nem számítom ide az állathangokat, amiket többszörösen tud halmozni (cin-cin-cin, ká-ká a varjúra, pó-pó-pó a tyúkocskára, ú-ú-ú bagolyra, uh-uh-uh vakkantások, stb.)

Az egyszótagos szavak listája olyan 7o-1oo közé tehető. Rámutat a dologra és helyesen, következetesen használja a bátor kis szókezdeményt. Néha nem egyértelmű, hogy mire gondol abból, hogy ‘ssz’ vagy ‘ka’, de javarészt ki lehet találni. :)
A szókincse elég változatos, kicsi élete főbb szereplőivel:
játékok: baba, la(bda), Mo(rgó), Sz(ende), Bob, Bo(rz), S(üni), Pin(gvin), E(lefánt), szi(ta), da-daru(skocsi), tö-törpe, to(rony), to(trombita),
állatok: ku(tya), ci(ca), bo(ci), te(hén),
italok: te(a), te(j), víz, ká(vé)
ételek: ri(zs), á(fonya), ba(nán),
igekötők: rá, be, ki, ösz(sze), me(g), ssz(föl)

számok: ezeket mutogatni is próbálja, most 5-ig tud elszámolni egyedül, úgy hogy én csak mondom utána, de fordítva tízig számolunk :)

testrészek: o(rr), szá(j), sze(m), lá(b), ké(z) u(jj), chi(n – az áll szót angolul mondja egy dal miatt), té(rd), cici, nya(k), po(cak), ssz (fül)
ruhák, kiegészítők: na(drág), taa (csatt: a kantáros nadrágján vagy a melltartón is), ka(ntáros), ka(bát), sa(pka), si(sak), ke(sztyű), tu(nika), ci(pő, cipőfűző), gu(mi – hajgumi), ó(ra – ez néha t
színek: ké(k), zö(ld), pi(ros) – vsz tényleges színkoncepció nélkül, legalábbis a válaszai ‘színes’ kérdésekre nem következetesek (hol a piros labda, a kék labda, stb.)
bútorok: szé(k), sze(krény), a(sztal)
jövés-menés: jö(ssz), várjál (vájá – mostanában minden piros lámpánál is mondja), gyere (gyede)
méretek: na(gy), ki(csi)
ünnep: bódo(boldog), ka(rácsony, karácsonyfa, karácsonyfagömb), csi(llag), a(ngyal),
egyéb: mo(st), jó, jót (Jót aludtál?)

Jellemző lett 1.5 évesen a szóeleji kettőzés, hangutánzás jelleggel, pl. tudja, hogy a cica nyávog, és szépen is utánozza, de mostanában azt mondja, hogy ci-ci, ugyanígy a cipő is azt mondja, hogy ci-ci. Vsz olyanok mintájára, mint a kattogós radiátorunk, ami azt mondja, hogy katt-katt, vagy a nyikorgófejű játékok NYIKK-NYIKK.

PS: Végre karácsonyi szünet volt, végre együtt volt a család (3 fő, itt maradtunk Cambridge-ben) (most már direkt, okulva a tavalyi havas hercehurcán).

Legközelebbi tényfeltáró jelentés szerintem kétéves korában lesz.

2 responses to “Ha innen nézem 1.5 éves. Ha onnan 18 hónapos.

  1. De jo volt vegre olvasni! :) Meg latni kepeket is…(nehany kepen annyira a regi Aliz, nehanyon meg annyira nagylany mar, hogy tenyleg alig ismernem meg!)
    Tok jopofa ugyanazokat a motivumokat latni, mint Gordinal :) A lejtokon fel-le szaladgalast, a napi szazszori letszamozast (apa, anya), nagy pancsolasok, meg kuckozas, mindenhova bebujas :)
    Remelem juliusig azert lesz meg poszt :D

  2. Szia Lívia, hát nagyon várjuk már a hónapok óta késleltetett találkozót, hogy lássunk mi is Titeket, Gordit, meg egyáltalán (légyszi, légyszi hozzátok el majd a pizza vonatot is, mi nem vállaljuk, de szabad kezet kaptok mint vendégek!!!) :)
    Lesz még poszt persze, csak már nem okozott örömet a havi beszámoló (hiánya, hogy miért nem tudom már megint megírni), úgyhogy ‘kicsi ami jön’ kategóriában indulok idén.
    ps: bocs, Alíz újra, igen, újra lázas , plusz hihetetlen csipás (kötőhártyagyuszink van – most már családilag), de a bárányhimlőről még nincs hírünk. Reméljük sikerül kihúzni az oltásig.
    Puszi, megyek kommentelni a ‘klánhoz’

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s